VASÁRNAP. Murray szeretettel átvállalta Káleb altatását, így kerül egy kis idő az írásra. (Hallom, még mindig nem alszik a kis huncut. Ma délelőtt felébresztettük a szokásos alvásból, mert imaházba mentünk; azóta is azt próbáljuk pótolni, mert a kisszobában inkább a kisbabákat csodálta alvás helyett...).
Hihetetlen, mennyire meg tudja Isten üzenete változtatni az ember perspektíváját, ami amúgy azelőtt teljesen normálisnak tűnt. Rendszeresen ez történik velem igehirdetés közben, és ez pótolhattalan ajándék, mondhatni a lelki gyógyulás nélkülözhetetlen útja. Csodálom, ahogy a Lélek pillanatok alatt, szavakban leírhatatlan módon változtat a szívem dolgainak állásán, amelyet az én emberi törekvésemnek belátni is nehéz lenne...
Imádkozni a családtagokért, baratokért, szomszédokért, stb., nem a ranglétra legalsó foka, sőt! ISTEN megjelenik az illető személy életében, és, ha nem is a körülményeken, a szív állapotán változtat: és ez több mindennél. Nem a személyes imaéletben elhangzó imákról volt szó elsősorban, hanem az imádkozásról a szükségben levő, nem keresztény személlyel együtt vagy érte a jelenlétében. Úgy gondolom, ez nagyobb kihívás, mert már önmagában tanúskodás.
KÉT személy jutott eszembe miközben a bizonyságtevéseket és az üzenetet hallgattam, akikért különösképpen imádkoznom kell: az egyik nagyon jó barát, de Jézusról nemigen akar hallani; a másik egy családtag, akinek szintén nagy szüksége van Isten érintésére.
HÉTFŐ. Azon morfondírozom, hogy miért mindig olyan nehéz a hétfő, és miért esik olyan rosszul a hegyi levegő után a szokásos csatazaj a völgyben. Egyik oka persze az, hogy megfutamodtam egy csúfos vereség után. Miközben a port meg miegymást törölgetem magamról, a fizikai szintéren nem ér különösebb meglepetés.
...Káleb most aludt el az előbb, Murray dolgozik.
Egy héttel ezelőtt az volt a terv, hogy ma Leslie-vel Vickinek segítünk a lakása rendbetételében. Várom a telefonhívást a pontosítás érdekében.
Amúgy fordítással töltöm ki a rövidke szüneteket, nagyon szeretném mielőbb befejezni, már nincs sok hátra. J
No comments:
Post a Comment