Áldottak voltunk ebben az új, átmeneti időszakban is: kb. nyolc barát segitett (nem találom a hosszú i-t, nagyon bosszant) pakolni és költözni, egy kedves testvérnő a háziközösségből fagyit hozott nekünk, meg egyéb harapnivalót szombat este. Amig én a ruhákat pakoltam a hálószobában, Phoeboelou egyik éneket a másik után énekelte Kálebnek a nappaliban. Nagyon alkalmas időben érkezett a segitség, mert abban a fázisban voltunk, hogy "nem láttuk az alagút végét" (hát, igen, azt hittük, hogy nem lesz sok bajunk a költözéssel, mert ugyebár nincs sok cucc... hamarosan megváltozott a véleményünk!).
Szombat este annyira fáradtak voltunk, hogy a házban "vertünk sátrat" éjszakára.
Még hétfőre is maradt elhozni való holmi, és csak egy pár edényt felejtettünk ott a mosogatógépben (tudtuk meg régi házigazdáinktól). :) A ház már ki is van adva egy keresztény családnak. Örvendünk, hogy Bob doktoréknak sikerült találni bérlőket.
Még sok a kipakolni való doboz itt az új lakásban, ezért mára ennyi. :)
Veletek örvendek új lakásotoknak! Kívánom, hogy boldogan éljetek benne és élvezzétek!
ReplyDeleteWow, Adina! Ti is eltek meg? Hat mi is... :) Olyan jo latni titeket! Ja es a kicsi... Dankara emlekeztet egy-egy kepen :D Jaj, ugy orulok, hogy van blogotok... Latom, nalatok is zajlik az elet meg minden :) Na, sok erot meg kitartast nektek tovabb, es udvozlom Murrayt meg a kicsit! :)
ReplyDeleteTabi