Boldog Új Évet

minden kedves családtagnak, barátnak és ismerősnek! Imám, hogy hálásan tekintsünk vissza a megtett útra, és Istenben bizva lépjünk át az Új Évbe. Szeretettel, Murray, Adina, Kaleb Dávid és Sarah Noémi

Osztozz a pásztorok örömében, a bölcsek hódolatában,

és a földi szülők - Mária és József - bátor hitében. Áldott karácsonyt drága családtagjainknak, barátainknak és ismerőseinknek!

November 25: Kaleb 3. születésnapja

Legalább képekben...:)

4 évvel ezelőtt és ma

Év: 2008 Hónap: december Nap: 13 Isten kegyelme csak növekedett azóta az életünkben... Hálás vagyok a négy évért, a csodákért, a ragaszkodásunkat erősitő nehéz pillanatokért, a szellemi növekedésért, a fizikai gyarapodásért, a gyermekeinkért, az egészségért, a két családunkért, a barátokért, a hazaröpitő álmokért, a szellemi valóságért, stb. Nem is lehetne felsorolni. Külön öröm, hogy mindezekért Adventben adhatunk hálát.

8 hét :)

Gondolatok visszapillantás közben...

Gyönyörűek az ősz szinei, különösen akkor, amikor napsütéssel párosulnak. Kifogtunk pár ilyen szivmelengető órácskát zöldségvásárlás ürügyén: Kaleb kiszaladgálhatta magát a kukoricásban, ami a piac mellett most kellemes bújócskázásra nyújt lehetőséget. A diszités, sajnos, inkább a Halloween jegyében történt a kinti sátor körül, de legalább nem akkora túlzással és nem olyan ijesztő módon, mint az áruházakban. Ezért is örülök annak, hogy mindjárt volt és nincs Halloween. Remélhetőleg a sok visszataszitó kellék is hamarosan eltűnik a nyilvános helyekről, és nem kell folyton a "csúnya" hangoztatásába menekülnöm Kalebnek adott magyarázatképpen... Amúgy még mindig nem értem, hogy a profit nevében hogy tudott ide fajulni a Halloween ünneplése. Azt sem értem, hogy sok keresztény miért vesz részt benne a gyerekeknek való szórakozás cimén... No, de nem erről akarok irni. Túlságosan lehangoló. Ott tartottam, hogy milyen nagy kincs itt Portlandban a napsütés és a gyerekricsaj. :) Álljon itt pár kép több fontosabb családi mozzanatról, pl. annak bizonyitása végett, hogy érdemes "Előtte" és "utánna" effektusról beszélni a Kaleb hajvágását illetően. Mintha megnőtt volna hajvágás után, azaz eltűnt a kisgyerek a göndör fürtjeivel... És, minthogy ezeket a képeket a telefonomról töltöttem le, pár régebbi kép is lesz. Sarah Noémi Adina először az imaházban. :) Első sétánk hármasban. A vasárnapi iskolában a fiúnk az egyik legbuzgóbb résztvevő: ő az utolsó az asztalnál, amikor kekszről van szó. Végül, Édesanya májusban.

Ma lett 1 hónapos :)

Szeretném, hogy ne legyen az igaz ránk, hogy a 2. gyerekről alig készitünk képeket. :) Ugyanolyan drága a szivünknek a Második, mint az Első, bár igaz, több dolgunk van most, mint bármikor azelőtt. :) De, nagyon elhatároztam, hogy megteszek minden telhetőt annak érdekében, hogy legalább annyira vagy még jobban igyekezzek nyomokat hagyni a kislányunk első éveiről, mint ahogy azt a fiúnkkal tettük... Meglátjuk, mi lesz az eredmény. :) Ez a képsor tehát az első hónap határkövéről beszél.

3 hét és 3 nap

Sarah Noémi Adina 3 hetes és 3 napos. Hihetetlen, de már kinőtte az újszülött ingecskéket... Megvolt az első itthoni fürdetés is az egész család közreműködésével. Egy héttel ezelőtt voltunk másodjára a doktor bácsinál. Nagy örömünkre szépen gyarapodott a kislányunk, eljutott arra a súlyra, amivel Kaleb született (kicsi eltéréssel): 8,13 font (3,68 kg). Ma megpróbáltam képeket késziteni, mert sürget az idő ugyebár. :) Nem volt egyszerű, mert ma egy kicsit többet nyugtalankodott, mint máskor.

Kislányunk érkezése

Úgy tűnik, hogy sokat kellett várnunk rá, az érkezése mégis gyorsnak bizonyult, annál is inkább, mivel először szeptember 27-ét mondtak, majd október 1-jére változtatták a várható születési dátumot. A Gondviselő terve szerint azonban szeptember 23-án született meg a kislányunk, vasárnap reggel (12:27). A neve: Sarah Noémi Adina. Azóta szinte röpül az idő - kivéve éjszaka :) -, és már egy hetes és 3 napos a kislányunk. Megint babázunk és ismét rácsodálkozunk arra, hogy milyen picike az ember a vándorlása kezdetén. Négyen vagyunk, és tanulnunk kell még, hogy ezt a felállást mind derűsebben éljük meg. :) Mindegyre hálára mozdul a szivem, amikor arra gondolok, hogy Isten velünk volt a szűlésnél, hogy a férjem kezét foghattam, amikor csak szükségem volt rá, hogy Sarah egészséges, hogy van anyatej és étvágy is, hogy a családunk gazdagodott, hogy fiúnk mellett lányunk is van.... :) ...A második szűlés intenzivebb és sokkal rövidebb volt, mint az első. A figyelmeztetést megkaptuk jó előre, mégis kissé sokkolóan hatott rám, hogy a fájások 6 1/2 percre voltak egymástól, amikor elindultunk szombat este 7 körül a kórházba, és mire odaértünk, már 2 1/2 percre érkeztek... Nagyon gyorsán felvittek a szűlészetre, miután ezt az információt meghallották a sürgősségin. Még éppen volt annyi idő, hogy előkészitsenek az epidurálra. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert hihetetlen könnyebbséget jelentett a fájdalom megszűnésével. Különleges kegyelem volt úgy szűlni, hogy otthon a vasarhelyi gyülekezet közben imádkozott értünk - ahogy azt utólag megtudtuk. Igy már sokkal inkább érthető, hogy miért ment minden olyan gördülékenyen: az Úr meghallgatta az imákat! Kicsi lányunkat a születése után azonnal a mellemre tették, és csak kb. 1 1/2 órával később fürdették meg, csepegtettek a szemébe, stb. A méhlepényt még meg sem szűltem, és Sarah már ügyesen szopott. Joanne, az ügyeletes bábaasszony, és a nővérek mind nagyszerű munkát végeztek, végig nagyon segitőkészek és kedvesek voltak. A kórházban töltött két és fél nap nagyszerű kényeztetés volt minden szempontból, sokat segitett a pihenésben, az átállásban. Kedden délután jöttünk haza. Kaleb már annyira várt, hogy kint ült az ajtó előtt, és minden autó láttán azt kérdezte Vicki mamától, hogy mi jövünk-e haza... Ideje volt hazajönni. :)

Függetlenség Napja

Independence Day, azaz július 4. Nem sokat tervezgettünk, mégis szép volt ez a nap... Egy kicsit ott volt bennünk a másnapi elválás gondolata, és mintha mind arra igyekeztünk volna, hogy ne is emlitsük, hanem inkább használjuk ki a lehető legjobban ezt az ünnepet az együttlétre... Leslie már a hét elején jelezte, hogy szeretne meghivni ebédre 4-én, egyfajta köszönetként azért, hogy segitettünk neki a költözésben pár héttel ezelőtt. Kathy és Brenden szintén szóltak, hogy szeretnének velünk találkozni, mielőtt Édesanya hazamenne. Velük hétfő este találkoztunk egy cukrászdában (akkor láttam először cukrászdát Portlanbdan - megjegyeztük a helyet, még jól jöhet valamikor :). Leslie-nek Valerie és anyósom, Vicki is segitett a finomságok elkészitésében, amit végül nálunk fogyasztottunk el együtt. Jó volt együtt lenni, beszélgetni... Kaleb alaposan kihasználta a nagynénik gyanútlan engedékenységét, és jól megmozgatta őket a játékötleteivel :). Edesanya délután még egyszer elvitte Kalebet sétálni a parkba... Mi közben pár házat néztünk meg Murray-vel. Amikor elhajtottunk a park mellett, muszáj volt Murray-nek lassitania, hogy egy kicsit gyönyörködhessünk a Nagymama és a Kisunoka harmonikus együttlétében (ők nem vettek észre minket)... Este, a délutáni szundi után (már akinek volt erre lehetősége :), sok töprengés és teketóriázás után végül mégis felkerekedtünk, és átrándultunk Washingtonba, hogy megnézzük a Vancouver-ben minden évben megrendezett csodaszép tűzijátékot. Reméltük, hogy Édesanya nem fogja sajnálni az ebbe a kalandba fektetett energiát, aludni úgyse lehet ilyenkor a tűzijátékok zaja miatt... Kaleb átaludta az egész műsort, mert nem aludt aznap délután... Megtanult kimászni a kiságyból, és az utóbbi pár napban nem sikerült az altatás. ...Elérkezett az annyira nem várt július 5 is, az Édesanya elutazásának a napja. Röviddel reggel 8 után kivittük a portlandi reptérre, ahonnan Seattle-be kellett repüljön. Nagyon örültünk annak, hogy a csomagját egész Budapestig fel tudtuk tenni, mert a Portland - Seattle jegyet utólag vettük, és nem tudtuk pontosan, hogy ilyenkor mi az eljárás. Ezúttal kicsit előrelátóbbak voltunk, és tolókocsit rendeltünk Édesanyának végig, hogy ne legyen gondja a kapuk megtalálásával. Még ezután tudom meg, hogy ez a gyakorlatban hogy vált be. Az is kellemes meglepetés volt, hogy nekem is kiállitottak egy jegyet, amivel elmehettem Édesanyával egészen a kapuig, igy nyugodtan elbúcsúzhattunk, nem kellett egyedül várnia az indulásig, és majd láthattam, amikor felszállt elsőként a repülőre. Akkor fojtogatott a sirás, amikor Édesanya elköszönt Kaleb-től, és a kicsi nem akart "Bye"-t mondani. Azt hiszem ez volt a legnehezebb pillanat. Azóta gyakran kérdezi Kaleb, hogy hol van Mama. A válaszom mindig ugyanaz, hogy Mama hazament a repülővel Tatához. Gondolom, ezt akkor fogja jobban megérteni, amikor meglátja őket Skype-on. Külön élmény volt az is, hogy a reptéri parkoló tetejéről láthattuk 10,30-kor a repülő indulását, majd azt, amikor felszállt. Addig néztük a távolodó kis pontot az égen, amig el nem tűnt... Csak az esett rosszul, hogy milyen gyorsan lett a gépből egy aprócska fehér pont a kék égen. Ma reggel Kaleb felébresztett fél 6 körül, és miután visszafektettem, felhivtam Édesapát, hogy megtudjak valamit az édesanya érkezéséről. A repülővel valami gond támadt, és hosszabb késést jeleztek. Ez a hir aztán alaposan meghatározta még az álmomat is (jobb lesz, ha az álmot

nem részletezem :). Aztán megnyugtatott ma délelőtt egy újabb telefonhivás, hogy Édesanya megérkezett Budapestre, és Édesapával együtt tartanak a buszmegálló fele... Már nagyon várom, hogy szombat reggel a részleteket is megtudjam majd az utazásról.

Portland egyik különlegessége: a rózsakert

Elvittük Édesanyát a rózsakertbe vasárnap. :) Reménységem nem csalt, és valóban nagyon tetszett neki... Remélem, a képek nektek is tetszeni fognak.