"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltárok 136,1
Imádkozzatok minden emberért!

Monday, November 8, 2010

Last but not the least


WE ARE GOING HOOOME!

Kaleb and me, for 3 weeks.

YEAH!!!!!!!!!

This is a wonderful gift from God and my husband.

Leaving tomorrow morning, God willing.

P.S. Picture has no connection with the trip. :))

Postán kapott meglepi


A legszebb ajándék érkezett nemrég a postaládába: magyar mondokáskönyvek.

Az egyik Tatától, a másik Mamától. Születésnapi meglepetés. KÖSZÖNJÜK! A puszit, remélem, hamarosan személyesen adjuk át értük.

Kaleb nagyon élvezi nézegetni a rajzokat. A szép lapozgatást még tanulnia kell, a jelen pillanatban a szülői felügyelet nagyon ajánlott. :)))


Monday, November 1, 2010

Egészséges finomság






Nemrég Murray csirkehúst kívánt, de egy sajátos 'prézlivel' elkészítve. Fogalmam sem volt először, hogy miről beszél: 'shake'n bake'. Aztán, miután kipróbáltuk az üzletit, rájöttem, hogy egyszerűen fűszerezett zsemlemorzsáról van szó.

Az viszont újdonság volt nekem, hogy mennyire finomra sikeredett, főként, hogy szinte semmit nem kellett hozzátenni: a zacskóba adagolt fűszeres zsemlemorzsában alaposan megrázogatjuk a csont nélküli csirkedarabokat, tepsibe tesszük (zsiradék nélkül), és 30 perc múlva kész a finom ebéd vagy vacsora.

Felbátorodva a sikeren, a fiatal családok alkalmára a saját 'shake'n bake' receptet próbáltam ki a következő hozzávalókkal: egyszerű zsemlemorzsa, kevés bors, só, vegeta, petrezselyemzöld, paprika, mozarella sajt.

...Egyetlenegy darab árválkodott a tálcán az alkalom végén. :))...

Itt jegyzem meg, hogy a nagymamám által készített, kályha szélén, vacsora után megszáradt puliszka-foszlányok finom ízére emlékeztet a mexikói ropi (chips), amit ők csípős szószba vagy bab öntetbe mártanak.

Az sem rossz, amikor mexikói módra töltheti meg az ember a mexikói lepényt (tortilla).

Ritkán ruccanunk ki, de ez nekem ezúttal nagyon jólesett.

A konyhában...




Elkerülhetetlen volt, hogy Kaleb felfedezze: a konyha sok-sok érdekes tárgyat rejteget.

Az első, kipakolásra tett kísérletét buzgón meg is örökítettük, de természetesen nagyon hamar azon kezdtünk morfondírozni, hogy ideje lesz biztonságossá, azaz 'gyermekhatlanná' (a 'vízhatlan' mintájára, miért nem lehet ezt egyszerűbben így mondani? :))) tenni a konyhát. Hamarosan okos kis 'bigyuszok' kerültek Murray jóvoltából a szekrényajtókra, amelyek csak kb. 2 cm-re engedik az ajtókat kinyílni.

Kaleb sírásra fakadt, amikor rájött, hogy nem működik a dolog többet.

P.S. Megvígasztalódott... A figyelme átterelődött a két alsó fiók tartalmára: pillanatnyilag ez ki is elégíti. :)