"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltárok 136,1
Imádkozzatok minden emberért!

Friday, November 25, 2011

Két évvel ezelőtt




...született meg a fiúnk, Kaleb Dávid. :)

Isten ajándéka ő, akiért nagyon hálásak vagyunk.

A Kaleb születése a hálaadás napjával (Thanksgiving Day) fonódik össze a szívünkben, mert szerdán este született meg a babánk, és másnap, csütörtökön hálaadás napja volt, amit mi mint újdonsült szülők a kórházban éltünk meg. ...Emlékszem, hogy különlegesen finom volt a menü aznap, amelyből úgy és annyiszor rendelhettünk, mint egy étteremben... :)

A hálaadás napja talán a legfontosabb ünnep Amerikában, amelyet november negyedik csütörtökén szoktak tartani. Ezzel a nappal veszi a kezdetét a karácsonyi ünnepi időszak. Elég fura, hogy e mély jelentésű, keresztény ünnep után közvetlenül ott van a "fekete péntek"-nek nevezett nap (Black Friday), amikor az üzletekben levő nagy árleszállítások sokakat arra késztetnek, hogy már a hálaadás napján, kora délután szó szerint sátrat verjenek a bejárat előtt hosszú sorban (sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, hogy megörökítsem...), a péntek reggeli nyitást várva.

...Be kell vallanom, hogy így kaptam tavaly karácsonyra laptopot: amíg mi Kalebbel az otthoni látogatást élveztük, a férjem titokban (meglepetés volt a gyümölcse) végigjárta a tortúrát értem / értünk...

El szokott hangozni a kérdés az asztalnál hálaadás napján, hogy ki miért hálás. Én hálás vagyok a kegyelemért, Kalebért, a férjemért, a kis és nagy családomért. A barátokért, akiknek a házánál tegnap együtt ünnepelhettünk. Velük nem a rokoni kapcsolat fűz össze, de a szeretetünk annál értékesebb a számomra. Mert Isten ajándéka. Nagyon hálás vagyok azért, hogy édesanyám hajlandó az otthont hosszabb időre feladni, hogy velünk lehessen itt. Már alig várom a januárt.

...Mielőtt Kaleb megszületett, úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve a szülői feladatra... Két év után is még elcsodálkozom azon, hogy Isten ezt a nagy felelősséget bízta rám / ránk.

KÖSZÖNET ÉRTE!

Friday, November 11, 2011

Még mindig



...betegek vagyunk, talán én a leginkább.

Kaleb kezdte a sort, Murray folytatta, végül én is bekapcsolódtam. A gyógyulás sajnos még egyikünknél sem mutatkozik tartósan.

Nem mentünk vasárnap imaházba, elmaradt részemről a női bibliaóra, és, amit leginkább sajnálok, az édesanyák alkalma, ami egy hónapban csak egyszer van. Úgy döntöttem, nem megyek betegen, főként a kedves új ismerőseimre gondolva, akikkel egy asztalnál szoktunk ülni: az egyik babát vár, a másiknak újszülött babája van... egyiküknek, meg senkinek nem hiányzik a hűlés... :)

A gyülekezeti gyerekfelügyelet szabálya meg úgy szól, hogy ha 30 perc alatt kétszer meg kell törölni a gyerek orrát, akkor nem fogadják. Kaleb ebbe a kategóriába tartozik jelenleg...:(.

De, van egy jó hirem is: tegnap komoly segitségem volt. A "salsa verde" mexikói csipős szósz készitéséhez kellett megtisztitanom az idei "tomatillo" termésünket, amit a paradicsommal együtt nemrég szedtünk le. Kaleb egyes-egyedül odahúzott egy széket a konyhába, felmászott rá, és munkát keresett magának. :)

Igazán különleges érzés volt megtapasztalni, hogy milyen érzés az, amikor "az ember lányának" :) a gyereke - aki még nincs 2 éves - életében először hasznosan segit. :) Olyan aranyos és kitartó volt!