"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltárok 136,1
Imádkozzatok minden emberért!

Tuesday, February 22, 2011

Velünk történt avagy a Lélek titokzatos közbelépése


A Szentlélek néha szokatlan módon avatkozik közbe, és ezt csodának nevezzük.

Tudom, gyarlóságom és hitetlenségem miatt van az, hogy ennek az eseménynek kellett rádöbbentenie engem ismét arra, hogy Isten nyomon követi a hétköznapi életünk minden részletét.

Tudtam ezt eddig is, és mégsem tudtam eléggé.

... Múlt hétfőn (tegnap volt egy hete), az orvosi vizsgálat után (Kaleb beteg volt, kezdődő hűlés) megkértem a férjemet, hogy egy kis 'kitérővel' lépjünk be az 'Old Navy' áruházba, ahol cipőt és papucsot akartam nézni Kalebnek. Végül csak én mentem be, a családom az autóban várt rám.

Amikor visszatértem a sikeres vásárlásból, Murray szokatlanul ünnepélyes arccal fogadott, és mielőtt az okáról kérdezhettem volna, el is kezdte mondani, hogy mi történt, mig én odabent voltam.

"A visszapillantó tükörben egy hölgyet láttam az autó fele közeledni. Kissé bizonytalan közeledése miatt, no meg az eddigi tapasztalataim miatt arra gondoltam, hogy pénzt fog kérni tőlem. Nem tudtam, mit akar, ezért tettem magam, hogy nem látom. A következő pillanatban valaki megkocogtatta az ablakot. A hölgy volt. Leengedtem kissé az ablakot.
- Tudom, hogy ez nagyon furán fog hangzani - kezdte mondani, - de, követtelek benneteket a Gresham Station megállótól. Az Úr a szivemre helyezte, hogy ezt átadjam - és ezzel pár összegöngyölt egydollárost nyújtott be az ablakon.
Annyira meg voltam rökönyödve, hogy reagálni sem tudtam hirtelen. A 15 hónapos kiváncsi Kaleb nyúlt helyettem a pénz után.
- Megengeded neki, hogy megfogja? - kérdezte a hölgy
Persze, hogy nem, nem akarom, hogy Kaleb a pénzt a kezébe vegye...
... lassan én is felócsúdtam meglepetésemből, és remélhetőleg köszönetet is mondtam, miközben átvettem az ajándékot.
- Az Úr helyezte ezt a szivemre, és én engedelmes akarok lenni. - magyarázta a hölgy. - Elnézést kérek a zavarásért.
És ezzel elment.
... pár dollárról van szó, gondoltam magamban, ami nem sok, de mégis szokatlan dolog valakit igy ismeretlenül megajándékozni.
Számolni kezdtem a kezemben levő bankjegyeket, közben még mindig éreztem azt a különleges csodálatot, amit a Szentlélek jelenlétében érez az ember. Négy 1 dolláros, majd egy 5 dolláros: ez igen, gondoltam, mégis többről van szó, talán 30 dollár lesz. De, semmiképpen nem lehet annál több. ... Aztán láttam egy 20 dollárost, majd még egyet, a 3.-at, a 4.-et, egy 50 dollárost: végül 139 dollárt számoltam összesen.
WOW! Egy hölgy, az autójáról itélve maga is szülő, engedelmeskedik a Léleknek, és megajándékoz egy ismeretlen családot."

Megköszöntük Istennek ott az autóban ülve, hogy ezzel az élménnyel és ajándékkal gazdagitott minket aznap.

Milyen jó az Úr! A legfurcsább módon is képes gondoskodni rólunk. Arra késztet valakit, hogy hitben tegyen egy lépést a körülmények magyarázatának garanciája nélkül, hiszen lehet, hogy soha nem találkozunk ezen a földön.

Nektek elárulok egy részletet a körülményekből: aznap kellett nagyobb összeget kifizetnünk a nemrég vásárolt 'trailer'-utánfutó átiratásáért.

Eszembe jutnak a meginditó történetek Müller Györgyről és másokról: aznap megadatott, hogy része legyek egy azokhoz hasonló csodának. Szeretném, ha azt mondhatnám, hogy ez a csoda kigyógyitott minden hitetlenségemből: nem ez történt. De, remélem, hogy nőttem általa, és az emlékezés a jövőben is hitre bátorit majd.

Remélem, hogy a történetünk bátoritás nektek is, kedves olvasóim, Isten gondviseléséről. Ezért osztottam meg veletek.

Friday, February 18, 2011

Újdonságok a tipegőnk életében









Amióta a nővér nálunk járt, tervezem, hogy vásárolok kifestőst és kicsiknek való zsirkrétát Kalebnek. Akkor járt, ugyanis a kezében ceruza először, és nagyon élvezte.

Sikerült 50%-os kuponokat nyomtatnom az internetről, igy előnyös áron meg is vettük a kivánt árút.

Mondanom sem kell, hogy Kalebet nagyon lefoglalta az új tevékenység, bár leginkább nem a rajzolás, hanem a zsirkréták dobozból való ki- és berakosgatása nyűgözte le.

Az egyetlen nehézsége a művészkedésnek az, hogy Kaleb még nem tudja, hogy a papirnak határai vannak, amelyeket be kell tartani. :)

A másik újdonság az, hogy Kaleb a napokban megtanult felmászni az asztalra a nappaliban. Eléggé veszélyes lehet, persze, ezért azon gondolkodunk, hogy felszámoljuk. Párszor már beverte a fejét mászás nélkül is az élébe...

Amúgy tegnap az orvosnál jártunk, mert ismét hűlés kezdődött a fiúnál. Nagyon örvendek, hogy elmentünk, mert kiderült, hogy a jobb fülében gyulladás van. Antibiotikummal kezeljük.

Ma láttam először egyedül felülni a játékmotorjára, és gyalogolni vele. :)

Amikor kedve van, de legtöbbször a megfelelő időben, integet, és azt mondja: "Bye-bye (báj-báj)".

A magyar 'a' hanggal is ügyesen bánik: "ba-ba", ku-tya" (a 'ty' azért nagyon fátyolos egyelőre), "kot-kot-kot-kot-kotkodák" (ezt is mondta már jópárszor), "kha-kha", "táj", stb.

Monday, February 14, 2011

Romantikus reggel, de nem az ébredés






Arra ébredtem ma reggel, hogy a férjem nagyon komoly arccal azt mondja:

- Ébresztő, mutatnom kell neked valamit. Nagy gondok vannak a bankszámlámmal.

Azonnal felkeltem (hm... ez annyira nem jellemző rám), és kifele vettem az irányt a számitógéphez. Az előszoba padlóján heverő negyeddollárosok kissé furcsán hatottak, de most nem volt időm velük foglalkozni, elvégre nagyon aggaszt a bankszámla-ügy.

Murray azonban megállitott:

- Vedd csak fel őket nyugodtan.

Aztán, amikor felfedeztem, hogy a pénzérmék kigyózó sora a nappaliban szépen elhelyezett Bálint-napos meglepihez vezetnek, mosolyogva hozzátette:

- Nincs semmi baj a bankszámlával.

:) Fellélegeztem.

Igy már nyugodtan élvezhettem a kedves látványt: a "szeretlek" lufit, az édes maci párost, a kosárban rejlő meglepetéseket, a 'csoki-csókokat' és a további negyeddollárosokat.

Annyira aranyos és szeretetet sugalló volt az egész!

.... A tegnap, azaz vasárnap, a fiatal családok alkalmán is romantikus hangulat volt: a diszités, a svédasztal és a házaspároknak kitalált tevékenység nagyon jó ötletek voltak.


HAPPY VALENTINE'S DAY, DEAR FRIENDS! :)

We know that we have passed from death to life, because we love each other. Anyone who does not love remains in death.

1 John 3,14

Friday, February 11, 2011

Gondviselés és hobbi


Lehetséges ilyen egybeesés? :)

Szeretek vásárolni. Közelebb járok az igazsághoz, ha azt mondom, hogy nagyon-nagyon szeretek vásárolni. :)

Ez elég nagy gond. :) (Hm, Murray büszke lenne rám, ha tudná, hogy most ilyen őszinte voltam eme titkos tulajdonságomról... :))) Bocsánat, a "titkos" kifejezés valótlanság volt.

Szóval, csak azt akartam elárulni, hogy a vásárlás nálam mostanában hobbiszámba megy. Ez az igazság. Régi hobbijaim valahogy lemaradtak különböző okok miatt...

(Üvegfestés, képeslap- és miegymás-készités, nos, nagyon szivesen csinálnám, de még nem szereztem be a hozzávalókat az óceánnak ezen a partján... meg hát, ha lenne is hozzávaló, kicsit nehéz ilyen kényes ügyelmekbe bocsátkozni egy 14 hónapos, nagyon kiváncsi kisfiú társaságában :)) Nem nagy baj, nem haragszom rá ezért :)).

Valószinű, hogy az ősi vadászat öröme bukkan fel modern formában, amikor egy-egy jó ajánlatra bukkanok. A minőség és az alacsony ár találkozása jelenti a harmóniát, ugyebár, ebben a kontextusban.

És akkor, elárulom, hogy van egy óriási előnye ennek a helynek vásárlás szempontjából: "kuponokkal" az ember pénzt takarithat magának. Ideérkezésünk után hamarosan szembesültem ezekkel a kivágható "szelvényekkel" újságokban, reklámlapokban, boltokban. Nem sokat törődtem velük. De, aztán gyorsan felfedeztem, hogy mégis hasznos dolgok, ha az ember okosan bánik velük.

Közben egyik barátunk szó szerint magáncéget inditott a kuponos vásárlás fortélyainak pénzért való oktatására...

Szóval, kicsit utánaolvastam az interneten, és elkezdtem gyűjtögetni, csoportositani, és, igenis, használni a kuponokat vásárlásaim során.

A minap 4 árúcikkért, ami amúgy kb. 8 dollár lett volna, 2,45-öt fizettem. Igazság szerint semmit se kellett volna fizetnem, de azt nem nagyon szeretik a boltokban, én meg nem tanultam meg még eléggé, hogy olyankor, amikor fennakadás történik, a 'manager'-t kell emlegetni... No, majd legközelebb.

Szörnyen meguntam a megszokott csirkehús-receptjeimet


Ezért új ötletek után kutattam.

Az eredmény: spenótos és kápia paprikás töltelékkel sütött csirke.

Ime a hozzávalók:

3 csirkemell (mindegyik félbe vágva, igy 6 db. lesz)
1/4 bögre édes mustár
2 evőkanál majonéz vagy saláta öntet
1 evőkanál olivaolaj
1 evőkanál ecet
1 kiskanál oregánó
1 kiskanál bazsalikom
1 kiskanál rozmaring
1 bögre vékonyra reszelt mozzarella sajt
1 bögre spenót
1/2 bögre apróra vágott kápia paprika
1/4 kiskanál bors
3 gerezd foghagyma

Köret (választható)

Grillezett Spárga
Apritott Paradicsom

Egy éles késsel bemetszünk a csirkemell-szeletekbe, majd bepácoljuk - összeadjuk a mustárt, majonézt, olajat, ecetet, oregánót, bazsalikomot és rozmaringot - és egy zárható zacskóban a hütőbe tesszük 2-4 órára. Időnként megforgatjuk a zacskót.

Töltelék: összekeverjük a sajtot, az apróra vágott spenótot, a paprikát, a borst és az áttört foghagymát.

A pácot kidobjuk, a csirkét megtöltjük a fennt leirt hozzávalókkal. Kb. 45-50 percig sütjük közepes lángon.

A spárga egyik elkészitési módja (az interneten találtam):

Miután megmossuk, csomóba kötjük, hogy kezelhetőbb legyen, majd kb. 3 percig főzzük.

Kivesszük a vizből, és az öntetben megforgatjuk (2 evőkanál olivaolaj, 1 evőkanál citromlé, só és bors izlés szerint), majd kb. 3 percig sütjük.

Thursday, February 10, 2011

Játékok



Kaleb szereti a játékait, egyeseket mostanában fedez fel - pl. a labdát, a könyveket -, azonban legszivesebben egyébbel játszik: konyhai eszközökkel, számitógéppel (ha teheti észrevétlenül), telefontöltővel (ez is tilos), üres üvegekkel, elérhető magasságban felejtett tárgyakkal.


Eszmefuttatás...

Miért van az, hogy az ember számára ismerős dolgok normálisnak tetszenek, a szokatlanok meg teljesen idegennek, sőt néha elképzelhetetlennek?

A saját világom határai időnként kitágulnak, amikor megismerek másokat, és megengedem magamnak azt a feltételezést, hogy az új barátok idegenségei talán teljesen normális és jó dolgok, vagy legalábbis variációi a mindannyiunknak ajándékozott életnek.

Kissé szégyenkezve gondolok arra, hogy milyen gyakran erős kritikával illetek számomra furcsának tűnő dolgokat, amelyek pontosan olyan drágák a másik embernek vagy kultúrának, mint az én kultúrám darabjai.

Az az igazság, hogy még mindig erősen ragaszkodom a tanult viselkedésmintákhoz.

Semmiképpen nem a jó és a rossz ellentétéről beszélek. Inkább az életforma apróságairól, amelyek mégis annyira meghatároznak minket.

Úgy látom, nagy ajándék kimerészkedni saját házam tájáról, hogy megismerjek sok másat: ezek gazdaggá tesznek, és nagyon remélem, egy kicsit mindig lefaragnak abból az érzésből, hogy én tudom a legjobban.

Időnként cinkosan jókat nevetünk Murray-vel, amikor egy-egy 'törvényt' sutba vágunk, például:

- nemcsak reggel eszünk palacsintát (habár a férjem azért még mindig megkérdőjelezi, hogy ez lehetséges, és nem szakad a fejünkre a tető :))))

- a gomba nyersen is nagyon-nagyon finom friss salátával, sajttal, olajbogyóval, stb. (ez engem lepett meg)

- a tükörtojást meg lehet forditani, hogy mindkét oldala megsüljön, és a sárgája nem folyik ki (nahát, ez nekem hihetetlen felfedezés :)

- lehet egy szobában 5 helyen is (dupla) árramforrás

- a száritógép okos dolog, főként ha kisgyerek van a családban

STB.



Wednesday, February 2, 2011

Amikor megláttam, mosolyra derültem :)

Magunkban voltunk tegnap este itthon, és fürdetés után még az etetőszékbe tettem Kalebet arra gondolva, hogy eljátszik lefekvésig még egy félórácskát. ... Ez lett a vége :).

Amúgy jobban van a kicsi fiú (múlt héten a sürgösségire mentünk vele, mert a láza megijesztett).

Én még mindig csúnyán köhögök. Látom a bejegyzésekből, hogy többen hasonlóképpen betegek otthon is.

Gyógyulást mindenkinek!