Megragadni a pillanatot...

"A jövő nem a miénk", mondta valaki ma egy keresztény rádióadásban. "MOST szeresd gyermekeidet, családodat gyakorlati módon". Ezért hát fokozott figyelemmel ültem le a majdnem 5 hónapos kislányunk mellé, aki valami miatt sokadjára panaszkodott. Előzőleg már megpróbáltam a kiságyban való altatást, majd az etetést, a hintában való altatást, ismét az etetést, vigasztalást, pelenkavizsgálatot, játszást, stb. Semmi nem működött három percnél tovább. Igazi kihivás tehát most nekem nem a betervezett tevékenységre gondolni, hanem a szeretet gyakorlására MOST, ebben a pillanatban. Arra jöttem rá, hogy tervezni jó, de a rugalmasság sokkal fontosabb. Ha nem vagyok békésen :) rugalmas, akkor a harag és a bosszankodás toppan be figyelmeztetés nélkül... További mai zökennők: Kaleb betegebb, mint tegnap, az éjjel láza is volt. Nagyon igényelte az anyai kényeztetést, amit igyekeztem meg is adni neki, amennyire lehetett. Kivételesen nézhette a jelenlegi kedvenc magyar autós rajzfilmjeit is... ...két nappal később Kaleb még betegebb: nem alszik jól éjjel, nappal meg ő kéri, hogy fektessem le. Mára már a babának is csorog az orra. Imádkozom és reménykedem, hogy nem lázasodik be. Igyekszem gyakran szoptatni, hogy minél hatékonyabban működjön a "kommunikáció", amely a megfelelő "gyógyszer" "megrendelését" segiti elő az anyatejben: miközben a baba szopik, a nyálon keresztül jut el az "információ" és a "rendelés" a tejtermelésre vonatkozóan, hogy a következő etetéskor a baba pontosan azt kapja, amire szüksége van. Hát nem csodálatos Istennek ez az ajándéka? :) Közben telnek a napok, és én igyekszem megragadni a pillanatot. Erről az igyekezetről szólnak a képek is. Legutóbb az új "babaültető szék" feletti örömet igyekeztem megörökiteni. Nagyon tetszik nekem is, mert biztonságosan ul benne a baba, és kedvére nézelődhet, figyelheti a ház népének a tevékenykedését...