Thoughts on the last day of the year.../ Gondolatok az év utolsó napján

Today - 31st December 2010 - can become significant IF I make it so by God's grace.

Recognizing the gifts of this year, not only the obvious blessings but the things which became blessings later will bring glory to God's name. This is my desire.

1. Good health in our little family. Kaleb was taken to the emergency once with rashes on his skin, but it was much more a matter of parental concern than real danger.

2. A job for Murray for 3 months. We still benefit from it through unemployment.

3. Many occasions when we entertained friends in our house - shared joy! Almost everybody who was introduces to Ligretto (friendly card game) loved it! :)

4. For many months we had a kind and good family doctor for Kaleb (and insurance, which is still available with a new doctor), plus a nurse coming to our house every now and then for free. The nurse provided us with a real nice swing one time, when we needed one.

5. Family time: my birthday, Mother's Day, Easter, Murray's birthday, Leslie's birthday, Thanksgiving Day, Kaleb's birthday, Christmas, etc.

6. A wonderful gift: visiting in Marosvasarhely for 3 weeks after one year of being far away. My family could give a hug for Kaleb for the first time!

7. My cousin's, Zsolt visit in September. A great time! And this leads us to the next gift:

8. My driving permit (inspired and financed as a gift by Zsolt). My friend, Nancy gave me a lift to the office to take the exam because Murray was at work.

9. A smooth moving from the house to an apartment close to Vicki, my mother-in-law. A number of friends helped us during the move. Theresa watched Kaleb for 2 hours. Leslie helped packing. 6 or 7 of Murray's friends loaded and unloaded the stuff. Phoebelou brought us ice-cream and goodies, as well as watched Kaleb / sang to him while I was packing. Two friend couples - Miles and Reesa + Dave and Julie were cleaning in the old house for 2 hours.

10. Our pick-up truck. It has served us really well. It never broke down on us on a longer trip. Murray had problem with it once recently, but we were not there: a helping circumstance. :)

11. God's Word at church, at Bible study, in our home. Family Connections.

12. Beautiful time at the coast three times this year. First time with Vicki - she rent a car -for one whole day + delicious seafood dinner at Mo's, second time couples retreat (Family Connections Class), the third time only the three of us for a few days in Lincoln City. Which leads us to the next gift: :)

13. Meeting Grandma and Bob for the first time.

14. The privilege of knowing Bob who was taken to heaven not a long time ago. The memory of having dinner together with him and his wife at our house. A lot of laughter and fun.

15. Our 2 year marriage anniversary. An intimate dialog between Murray and me at our favourite cafe.

16. Huge surprise: Murray's anniversary and Christmas gift upon our return from Romania, a Toshiba laptop packed in a big vacuum cleaner box. :)) He stayed in front of 2 stores all night in the freezing cold on Black Friday (huge sales on this day once a year, great prices).

17. The sight of our sweet son in the crib during his regular nap or at night. His happy chatter as he is walking from one room into the other.

18. Medical insurance for Kaleb and Murray. Emergency insurance for me.

19. The sight of buildings, trees and bushes dressed in lights on the occasion of Christ's birthday.

20. The cosiness of Albertson's when we enter after experiencing the winter cold outside. :)

21. There are many more gifts. Believe me!

For all this - and for the rest I couldn't express - I am thankful today in front of God.

HAPPY NEW YEAR to you all!

Ünnepeljetek! / Celebrate!

"Az igazi világosság eljött volt már a világba, amely megvilágosít minden embert." János 1,9

"The true light that gives light to everyone was coming into the world." John 1,9

Áldott Karácsonyt és Boldog Új Évet kíván,

Wishing you a Merry Christmas and a Happy New Year,

Murray, Adina és / and Kaleb Dávid

Forditás

Az alábbi vers műforditás (nézzétek el nekem a hosszú 'i' hiányát), ugyebár. Bőven lenne, mit javitani rajta, de már csukódik le a szemem. :) Tehát, fogadd, Anna, szeretettel, ennyi tellett most tőlem.

A házimunka várhat[1]

Kerülj beljebb, de arra ne számíts, hogy

Az edény mind patyolat, a padló mind ragyog.

Van itt morzsa és játék bőven, megfigyelni való.

Azok a maszatos nyomok az ajtón.

Az apróságok, akiknek mi itt menedéket nyújtunk

Nem a makulátlan levegőn nőnek.

A rendetlenséghez van inkább kedvük

És a gondtalan, sőt zűrös játékhoz.

Sok a szükségük, kevés a türelmük.

Én egész nap kívánságaikat lesem.

Az van, hogy Anya, gyere hamar. Anya, ezt nézd meg!

Tekergőző féreg és megkarcolt térd.

Elkészült rajzok, magasra érő kockák.

A padlóm fényezetlen, a napok telnek.

Eljön a nap és kirepülnek e fészekből,

És végre pihenhetek egy jót!

Mondd meg nekem, mi számít jobban:

Egy boldog gyermek, vagy egy felsúrolt padló?

Ismeretlen szerző

---

[1] Eredeti angol szöveg

Annánál

Elindult a fiú

A legkönnyebb érdekes hírrel kezdeni ilyen hosszú hallgatás után:

Kaleb elindult egy hete, megtette az első (kb.) 15 lépést egyedül. Nagy volt az öröm!

Éppen egy karácsonyi összejövetelen voltunk, és én nem is láttam, de legalább Murray tanúskodhatott róla nekem. J

Azóta se lépegetett olyan sokat egyedül, még félénk és nem bízik magában eléggé, de azért próbálgatja.

Az otthon – Marosvásárhelyen – töltött idő nagyon szép volt, elröpült, mint az álom. Mind tervezgettem, hogy mi mindenről írok majd, de lám, csak a hallgatás ’történt’ mostanában ilyen szinten. De, azért még nem mondtam le egészen az írásról...

Jól esik a lakásban ülni izlelgetve az ünnep előízeit... Ma egész nap magyar karácsonyi énekeket hallgattunk. Egész jól esett fújni az altot egy-egy karéneknél. J

Gary az idén is nekünk ajándékozta a farmján kiválasztott gyönyörű fenyőt. Most kisebbet választottunk, lakásunkhoz mérten.

A díszeket úgy helyeztük el, hogy Kaleb inkább csak csodálhassa, mint kezecskéivel tapasztalhassa őket. Nagyon élvezi az égőket, tegnap meg akarta enni az egyiket. Nem hagytuk... J

Nagyon tetszik, hogy a karácsonyfát nem az ’Angyal’ hozza, mert így sokkal többet élvezhetjük.

Most jut eszembe egy gondviselő körülmény: éppen karácsonyfa-tartóért voltunk útban az üzlet fele, amikor Murray megtudta Doug barátjától telefonon, aki aznap estére vacsorára volt hozzánk hivatalos, hogy van neki kettő, és egyiket ide tudja adni nekünk. Vizet tettünk bele, ez a fa hosszabb életének a titka.

Ma, miközben a férjem dolgozott, az autóval gond akadt. Úgy néz ki, holnap nem tudunk imaházba menni. Gyalog már tegnap kellett volna indulni. L Ha valami csoda történne, beszámolok róla később. J

Fontos esemény a közelmúltban: 2. házassági évfordulónk. Az ünneplést az jelentette, hogy Vicki nagymama jóvoltából este Kaleb itthon maradhatott, mi meg elmentünk a kedvenc kávézóhelyünkre (pontosan nekem a kedvencem, de Murray is jól megvan vele) egyet jót beszélgetni.

Az óceán ezen a partján is megültük a Kaleb gyerek szülinapját, ezúttal én sütöttem a tortát, ami, persze, nem lett olyan finom, mint Vásárhelyen a Marika mamáé... Leslie és Vicki jöttek el ünnepelni.

Last but not the least

WE ARE GOING HOOOME!

Kaleb and me, for 3 weeks.

YEAH!!!!!!!!!

This is a wonderful gift from God and my husband.

Leaving tomorrow morning, God willing.

P.S. Picture has no connection with the trip. :))

Postán kapott meglepi

A legszebb ajándék érkezett nemrég a postaládába: magyar mondokáskönyvek.

Az egyik Tatától, a másik Mamától. Születésnapi meglepetés. KÖSZÖNJÜK! A puszit, remélem, hamarosan személyesen adjuk át értük.

Kaleb nagyon élvezi nézegetni a rajzokat. A szép lapozgatást még tanulnia kell, a jelen pillanatban a szülői felügyelet nagyon ajánlott. :)))

Egészséges finomság

Nemrég Murray csirkehúst kívánt, de egy sajátos 'prézlivel' elkészítve. Fogalmam sem volt először, hogy miről beszél: 'shake'n bake'. Aztán, miután kipróbáltuk az üzletit, rájöttem, hogy egyszerűen fűszerezett zsemlemorzsáról van szó.

Az viszont újdonság volt nekem, hogy mennyire finomra sikeredett, főként, hogy szinte semmit nem kellett hozzátenni: a zacskóba adagolt fűszeres zsemlemorzsában alaposan megrázogatjuk a csont nélküli csirkedarabokat, tepsibe tesszük (zsiradék nélkül), és 30 perc múlva kész a finom ebéd vagy vacsora.

Felbátorodva a sikeren, a fiatal családok alkalmára a saját 'shake'n bake' receptet próbáltam ki a következő hozzávalókkal: egyszerű zsemlemorzsa, kevés bors, só, vegeta, petrezselyemzöld, paprika, mozarella sajt.

...Egyetlenegy darab árválkodott a tálcán az alkalom végén. :))...

Itt jegyzem meg, hogy a nagymamám által készített, kályha szélén, vacsora után megszáradt puliszka-foszlányok finom ízére emlékeztet a mexikói ropi (chips), amit ők csípős szószba vagy bab öntetbe mártanak.

Az sem rossz, amikor mexikói módra töltheti meg az ember a mexikói lepényt (tortilla).

Ritkán ruccanunk ki, de ez nekem ezúttal nagyon jólesett.

A konyhában...

Elkerülhetetlen volt, hogy Kaleb felfedezze: a konyha sok-sok érdekes tárgyat rejteget.

Az első, kipakolásra tett kísérletét buzgón meg is örökítettük, de természetesen nagyon hamar azon kezdtünk morfondírozni, hogy ideje lesz biztonságossá, azaz 'gyermekhatlanná' (a 'vízhatlan' mintájára, miért nem lehet ezt egyszerűbben így mondani? :))) tenni a konyhát. Hamarosan okos kis 'bigyuszok' kerültek Murray jóvoltából a szekrényajtókra, amelyek csak kb. 2 cm-re engedik az ajtókat kinyílni.

Kaleb sírásra fakadt, amikor rájött, hogy nem működik a dolog többet.

P.S. Megvígasztalódott... A figyelme átterelődött a két alsó fiók tartalmára: pillanatnyilag ez ki is elégíti. :)

Kaleb happily gives up his nap

on Sunday mornings in order to enjoy all the excitement at childcare! :)

By the end of the service, when we go to pick him up, he is soo tired, he can hardly keep his eyes open. The moment he is in the car seat and the car is rolling, he is fast asleep...

His little self shows himself in such a different light for us when he is in the room with the other infants: he is so cute, so curious and so vulnerable.

The staff at childcare (they are all volunteers, by the way) love Kaleb, they say he is an easy child to watch. That is a relief for us!

P.S....A more experienced father told us teasing some time ago when we first started to leave Kaleb at the nursery:

"Sometimes, as a parent with baby/babies you go to church for the FREE CHILDCARE." :)))

True or false? :)

I love it anyway...

The Hunted, 2003

One of the scenes of this movie is located in Oregon City, and after my husband pointed out the exact area for me from the road, I took a few pictures...

It is a beautiful place right in the heart of the town.

P.S. The movie itself is not the best of movies to watch. What I liked most about it is the fact that most of the scenes take place in Portland, Oregon. Interesting to watch familiar locations on the screen.

Only the tip of the iceberg

This is the last part of the last project my husband was working on. It looks great, isn't it?

Perfect for a person in a wheelchair: that is the purpose of the deck.

The job included major bathroom remodeling, fan installing, new wall, overseeing other people's work on different parts of the project, etc.

I have a great husband!

P.S. I can't wait to see him build our own home in Székelyland one day, God willing. :)

A Siletz folyón

A nagyszülők telkére mentünk ismét csütörtökön, ez volt a nap eseménye. Kora délután volt, szinte, mire kiértünk a reggeli teendők és a szedelőzködés után. A késéshez az is hozzájárult, hogy egy olyan bolt után kutattunk, ahol lazacnak való csalit lehet találni.

Annyira egyediek és különlegesek ezek a "kisvárosi", üdülőtelepi vagy vidéki boltok, hogy muszáj volt fényképeznem. Az eladő hölgy láthatóan nem bánta...

Nagy örömömre most volt lehetőségem fényképeket készíteni a folyóparton is, főként, hogy Kaleb elaludt az úton, így amikor megérkeztünk volt egy kis idő bámészkodni és megörökítésre érdemes harmóniákat keresgélni.

Miután Kaleb felébredt, terv szerint csónakra ültünk - Bob kedvesen megengedte, hogy használjuk a csónakját - és elindultunk lefele, a tenger fele.

A folyó mindkét oldalán egyik üdülőház következett a másik után, és a meredek parton minden ház vagy lakókocsi előtt lépcső vezetett le a mólóhoz, amely hangosan beszélt a gazdájuk anyagi tehetségéről.

Ismét láttunk fókákat, bár itt sokkal szégyenlősebbek voltak, egyedül úsztak és hamar víz alá merültek.

Hidegebb volt sokkal, mint előző nap, és az ernyő felavatására is sor került. Én kb. 1-2 óra után fel is adtam, és lemondva a halászat izgalmairól boldogan vonultam be Kalebbel a meleg lakókocsiba. Míg a kedves férjem kitartóan lazac után kutatott a hidegben, én megnéztem egy filmet (I dream of Africa - tetszett, ajánlom másnak is).

P.S. A képek kicsit össze-vissza vannak, és az utolsó napról - péntek, a hazautazás napja - is mutatok párat itt-ott.

Folytatom a szerdai nappal

...amikor Murray ismét céltudatosan lemondott reggeliben az alvásról a halászás javára. Erre én soha nem lennék képes... :))

Eredetileg a nagyszülők becsülendő vendégszeretetét és bizalmát akartuk méltányolni azzal, hogy ismét elmenjünk a folyóparti birtokukra, de a szép idő kihasználása érdekében a férjem inkább rákászást javasolt a kb. 20 km-re levő Alsea öbölben.

Útközben, minthogy nem sikerült számítógéphez jutni, vásároltunk egy új memóriakártyát a fényképezőgépbe: azzal vigasztaltam magam a be nem tervezett költekezés kapcsán, hogy legalább lesz ezután lehetőség hosszabb videók tárolására... Vennünk kellett egy védőmellényt is Kalebnek a törvénynek megfelelően.

Csónakot béreltünk 3 órára, amihez adtak három csapdát csalival (menyéthús) és nekünk való védőmellényekkel.

Tapasztalatlan lévén, nekem izgalmas volt a csónakbaszállás, de aztán hamar megszoktam a gondolatot. Kaleb előbb nagy idegenkedéssel fogadta a melllényt, ami szokatlanul korlátozta a mozgását, de kis idő múlva nagy megkönnyebbülésünkre elaludt az ölemben.

...Az öböl szépsége lélegzetelállító volt: az óceán közelségét nem lehetett elfeledni itt a két víz találkozásánál.

A fókák messze bemerészkedtek az öbölbe és csapatban játszodtak a víz felszínén, buksi fejük játékos, nagy kutyákra emlékeztetett.

A sirályok méltóságteljes röptében megcsillant a nap sugara... a szemet gyönyörködtető kékség madarának és a vizen könnyedén úszó kacsának ötvözetei ők...

Lassan beleszoktam a csapdák ellenőrzésének izgalmas ritmusába: vajon mit rejteget ez az újabb lehetőség?

A bőséges fogás örömét kissé lelohasztotta a rendelkezések szigorúsága, bár beismerem, nagyon ésszerűek: csak az elég nagyra nőtt hímeket szabad megtartani, a többinek vissza kell kerülnie a vízbe. A két rák azonban, amit megtarthattunk, nagy megelégedéssel töltött el. Megvolt a a számomra kalandos vacsoránk aznap estére. :)

Természetesen Murray volt a szakács, aki élvezettel vezetett be a rák elkészítésének és elfogyasztásának a művészetébe. A 'rák-kultúra' teljes hiányában kellőképpen meglepődtem, hogy a legfinomabb falatok a lábakban vannak, és hogy minden falatért meg kell küzdeni... :) De, megérte!

Érdekes belegondolni, hogy ebben a nyugati parti kultúrában a rák olyan közönséges, úgymond, mint otthon a csirkecomb (inkább a szárnyas nyaka jutott eszembe, de a csirkecomb jobban hangzik :)))).