Kapkodtam a fejem: Kaleb önállóan és mérhetetlen sebességgel vette az akadályokat, következetesen a mászással járó utat választotta, és alighogy földet ért, azonnal futás, hogy kezdhesse az egészet előlről.(Segitség!!!!!!!! Olyan gyorsan nő a gyermekem, hogy nem birok sebességet tartani vele érzelmileg!!!!!!! :)) Amikor utoljára csúzdáztunk, valahogy minden lépésnél segitségre volt szüksége. Most meglepetésemre teljesen önállóan megy minden, mint a karikacsapás... Hova tűnt a megnyugtató átmenet?)
No comments:
Post a Comment