Hétfő, első nap:
Murray felkelt reggel 5-kor, és elment halászni. Minden tiszteletem! :) Én boldogan fordultam a másik oldalamra a rettenetesen nyikorgó (a nyikorgás napról napra erősödött, természetesen, ahogy a bosszantó dolgok szoktak :) ágyon...:).
Gyönyörű napsütés: reggeli séta Kálebbel az üdülőváros 'főutcáján'. (Otthon felejtettük a babakocsit, sajnos, így Kaleb a kedvencében 'utazott', a hátizsákban).
...Az arcomat melengető nap, a békés utca képe, az egyedi élményt ígérő boltok, a hátamról bámészkodó kis lurkó csendben Isten jóságára emlékeztet...
Míg Murray alszik egyet a halászás után, elindulunk a partra, ugyanis már nagyon hívogat az óceán. És, gyönyörű, mint mindig. A hullámok és a sirályok mozgása különleges pillanatokat és szépségeket teremt a szemem előtt. Magamba feledkezve fényképezek, így észre sem veszem, hogy egy autó beragad a homokba és ki kell húzni... (Valaki felvilágosított később...).
Csendélet halászzsinorral: segítek Murray-nek csalit kötögetni másnapra...
Közös séta a partra, miután Kalebet alaposan felöltöztetjük, ugyanis délutánra lehűl az idő... Együtt gyönyörködünk a dagályban és a színekben...
Aztán szemtanúi leszünk az emberi butaság következményének: egy fiatal nem törődve a tiltó jelzéssel behajt az autójával a vizes homokra a sziklák közé. Rövidesen beragad az autó a homokba: többen próbálkoznak segíteni. A második samaritánus is beragad a homokba. Egy 4. majd 5. autó gazdája próbál segíteni......Végül, pár óra után kénytelenek szakszerű segítséget hívni (1000 dollár valószínűleg elég sem volt a számlára, amit viszont nem a felelőtlen fiatalnak kell kifizetni, hanem annak, aki jóindulattal segíteni akart!)...
Másnap már nyoma sincs a nagy küszködésnek: a víz elmosta...
No comments:
Post a Comment