"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltárok 136,1
Imádkozzatok minden emberért!

Monday, April 18, 2011

Most vagy soha....


...Késő van, de ha nem jelentkezem most, akkor megint elmarad... A "számvetésre" pedig szükségem van :).

Kezdem egy régi adóssággal: Magdus néni kérésére megismétlem azt az öntet-receptet, amelyet mi a leggyakrabban készitünk friss zöldségsalátához.

"Ranch"-utánzat Clemetson módra :) - két evőkanál majonéz, ugyanannyi (vagy több) tejföl, tej (ami folyékonyabbá teszi), só, bors, egyéb fűszerkeverék izlés szerint.

Minthogy a konyhára terelődött a szó, elárulom, hogy minket is elfogott a buzgóság a sok jó példát és eredményt látva, hogy kissé megregulázzuk az étkezési szokásainkat: igyekszünk szigorúbb mértéket szabni a szénhidrátok bevitelének kb. 3 hete... Monthatom, máris jobban érezzük magunkat, ami lehet, csak annak tudható be, hogy gazdag a képzelőerőnk. :) No, de nem visszük túlzásba a diétát semmiféle fölösleges önsanyargatással. ...Való igaz, azonban, hogy a kenyér nagyon lassan fogy, és több salátát ettünk mostanában, mint azelőtt bármikor.

A kép hű dokumentáció a mai ebédünkről. :)

Majd elfelejtettem: az egész akciót komoly elhatározással és mérlegeléssel inditottuk egy másik családdal (Nate és Andrea), miután elfogyasztottuk nálunk az "utolsó" vacsorát. Megegyeztünk, hogy naplót irunk, stb. Egy-két hétig irogattam is, de az utóbbi időben ez elmaradt.


Monday, April 4, 2011

A new blog in English

It is too hard to write in two languages in this blog, better to say, it is a bit hard to decide when and what to write in which language... It sounds confusing, doesn't it?

So, considering these reasons and the confusion of our American readers, we try to write a new blog providing reports about our life in English with more frequency than we did before...

Welcome to our new space :) here: http://murrayadinakaleb.blogspot.com/


Újabb hónap pergett le...













... és március 25-én töltötte Kaleb a 16. hónapot.

Olyan édesek a totyogók ebben a korban!

Nem unalmasak a napjaink, mert szinte minden nap van valami új, amit a kis legény felfedez vagy megtanul.

... Ma a reggelinél mi még ettünk, Kaleb már hamarabb befejezte az evést, de nagyon érdekelte, hogy mi van az én tányéromban (persze, enni nem akart :). Amikor már harmadjára kérezkedett az ölembe, hogy pár másodperc múlva letornássza magát, majd vissza, megsokaltam, és a mellettem levő székre ültettem. Vidám kis arcát nézve rádöbbentem, hogy a puszta tény, hogy vigan elüldögél egyedül, veszély nélkül, újdonságnak számit: nemrég a székhez kellett "szijaznunk" (:), amikor vendégségben voltunk, ahol nem volt etetőszék........

Szóval, a növekedés / gyarapodás / fejlődés csodája még mindig lenyűgöz.

Pár képet válogattam össze, amelyek a Kaleb teljesitményeit próbálták megörökiteni...