Naptár és egyebek (hosszú "i" nélkül)

A konyhában kalendáriumot :) tartok egyfajta esemény-rögzitőként, -emlékeztetőként.

Hogy miért éppen a konyhában? Mert az az egyetlen hely a lakásban, amely folyton az utamba kerül. :)

Ma reggel újabb lapot szakithattam ki, hogy igy az utolsó lap kerülhessen a középpontba: ugyanis beléptünk az ünnep hónapjába, a decemberbe... Jó kis izgalommal töltött el ez a "a dolgokat a helyükre igazitó" cselekvés, mert annyi szépre, jóra, ünnepire számitok ebben a hónapban.

És, ha majd lejár az ünnep, az ünnepek, nem lesz bennem semmi lehangoltság, hanem újabb várakozás, mert édesanyám a tervek szerint január 13-án érkezik hozzánk. :) ...Minden nap gyűjtögetem az ötleteket, a gondolatokat és tervrészleteket arra az időre, amikor már itt lesz...

Közben tanulom a fával való tüzelést a kandallónkban. Élvezem. Lassan-lassan eredményesebb vagyok ebben (is).

Még mindig gyakran izlelgetem, hogy a fiúnk már 2 éves... :) Időnként hangosan is kimondom, mert szeretem, ha nem vagyok egyedül a csodálkozásommal, és mert rendszerint Murray-ben is hasonló gondolatok forognak.

A Kaleb 2. születésnapjának az ünneplésére már rég készültem gondolatban, és végül 15 kedves vendég társaságában az elmúlt szombaton (nov. 26-án) meg is történt. A sok készülődés ellenére nem sikerült a klasszikus-beállós-tortás-gyertyás fényképet megejteni, ami eléggé elszomorit, de ugyanakkor arra gondolok, hogy nem a világ vége... :) Sok egyébnek örülhetek.

Édes volt Kaleb, mert még abban a korban van, amikor a gyerekek nem várnak ajándékot, főként nem TÖBBES SZÁMBAN. Azt sem tudta, hogy ő az ünnepelt. Azt azért már tudta nehezményezni, amikor a vendég kisfiú a Kaleb legújabb játékával akart játszani.

Minthogy hálaadás napot is ünnepeltünk kicsit egyben, volt pulyka, sonka és krumplipüre, meg mindenféle jó. És, természetesen a torta. Szokás szerint kakaós-csokoládés.

Jó volt a közösségápolás. Öröm volt nézni és osztani a kicsik örömét.