Kiváncsi voltam, hogy milyen egy amerikai ballagás: hát nem sokban különbözik az erdélyi ballagásoktól. Ugyanúgy ott kell lenni időben, ha az ember ülő- és jó helyet akar, kicsit unalmas a ceremónia :), de sokkal hosszabb, mert minden végzősnek fel kell vonulnia fényképre, kézfogásra és az oklevél átvételére.
Szerintem itt sokkal jobb az, hogy az oklevelet már a ballagáson kézbe kapják a diákok. Ezt otthon is úgy kellene, elvégre elég fontos a papír, vagy nem? :)
Feltűnt nekem már korábban is, hogy itt a középiskolások sokkal idősebbeknek néznek ki, különösen a lányok. Lehet, hogy ez a make-up, ékszer és egyebek állandó használata miatt van.
A legfurcsább viszont az időzités volt: este 7-kor kezdődött a ballagás. Ez Kaleb miatt kicsit előnytelen volt a mi esetünkben, mert mire a pizzázóba érkeztünk, ahol a szűk család összegyűlt ünnepelni, már 9 óra volt (jó egy órával az esti fektetés után).
Bár keveset tudtunk ülni, nagyon jól éreztük magunkat, örültünk a találkozásoknak, örültünk Linsey-nek, a Murray unokahúgának...
Itt jegyzem meg, hogy a családban és a baráti körben több házasodás is lesz a nyáron: két sógornőm, egy barát és egy otthoni esküvő. Ráadásul ebből kettő egy napon lesz, július 9-én. Az a jó, hogy egyik délután 2-kor, a másik este 7-kor kezdődik. Reméljük, igy mindkettőn tiszteletünket tehetjük.
Nagyon szeretem a mennyegzőket! :) Sajnos az emlitettekből csak az egyik lesz az, a többiekért még imádkozunk.
Képmagyarázat, 1. kép: A két legkisebb unokatestvér nagyon ragaszkodik egymáshoz. Legalább 3 percen keresztül tartott a szeretetteljes ölelés a Kaleb kezdeményezésére, Parker meg belement. :))
No comments:
Post a Comment