Jószomszédi viszony

Dolgozunk rajta... :)

Ahol lakunk, a közvetlen tőszomszédságban két mexikói család lakik, akik rokonok: az apák testvérek. Az emeleten mellettünk lakó családban a nagymama a fő segítség, aki nézetem szerint összesíti magában a család-centrikus kultúrák nagymamáira jellemző jó tulajdonságokat.

Az emeletre vezető lépcső a gyerekek gyakori találkozóhelye, ami kezdetben kissé zavart a zaj miatt, főként ha Kaleb aludt.

...Augusztusban lesz egy éve, hogy ideköltöztünk. Az első pár hét hamar bevezetett minket az új hely viszontagságaiba: úgy esett, hogy a hétvégéken nekünk is hallhatnunk kellett a szomszédok zeneválogatását, ha akartuk, ha nem. Ezt illedelmesen szóvá tettük. A hatás nem maradt el, azonban attól kezdve találkozásaink és köszönéseink kissé fagyos fogadtatásban részesültek... Szóval, kapcsolatunk kezdetben kissé rázósan alakult.

Az sem sokat segített, hogy a második autónk vásárlása után a házmesternő, Bonnie figyelmetlensége miatt erős bizonyitékkal a kezünkben a szomszéd egyik parkolóhelyét foglaltuk el. Mindkét fél becsülettel lobogtatta a papirt, amelyet ugyanarra a parkolóhelyre állitottak ki...

Komoly imatémánkká vált idővel a jószomszédi viszony. Méltán...

Amikor barátaink a szellemi szükséget látva az örömhirklubb ötletével álltak elő, úgy éreztük, az a mi szomszédainkkal lehetetlen lenne. A szükséget természetesen mi is észleltük, de falakkal találtuk szembe magunkat.

A férfiak vonalán idővel minden kicsit jobban kezdett menni: többször elbeszélgettek, és lassan kezdett minden felderülni. A gyerekek is kezdték viszonozni a köszönést... Egy-egy mosoly is felvillant...

Miután Murray eladott a család egyik ágának egy szárítógépet, majd még egyet egy másik rokonnak, a dolgok egycsapásra megváltoztak...

Micsoda megkönnyebülés!

Azóta a nagymama főztjét többször is megkóstoltuk, meghivást kaptunk egy születésnapi partira, és tervezünk egy magyar vacsorát nálunk.

Egészen megnyilt a látóhatár!

Hála Istennek érte!

Imádkozzatok, hogy jó tanúk legyünk.