Képek, amilyenek mi vagyunk...

32 év március 15-én

Már semmi pánik... elvégre az ember jó esetben egy kis bölcsességre is szert tesz az évek taposása közben... Inkább nyugalom és béke vesz körül abban a tudatban, hogy minden a maga idejében és sebességében történik.

Külön ajándék, hogy ma, március 15-én, több szeretetben melengetett baráti szó érkezett hozzám, mint eddig valaha is... éppen most, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Mert, bár megadatik a szükséges, olykor még azon felül is, mégis hiányzik a családi-baráti háló közvetlen testi közelsége...

Az ünneplés szeretetteljes gesztusai már vasárnap megnyilvánultak: vacsora nálunk a család egy részével...

Ma vacsora a család másik részével, több baráti telefonhivás, ünnepi képeslapok, hasznos ajándékok és pazar ajándék a férjem részéről... Ez utóbbi a boldogságik meglepett, mivel valahogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy a párom a sok apró és nem apró részlet elrendezésén felül még valami különlegessel készülni fog...

Köszönöm a szereteted és a hűséges jelenléted!

Köszönöm a családot, a barátokat és a testvéreket!

Gazdag vagyok.

Hogy lehet az, hogy mindig vasárnap történik?

Tegnap (születése óta) harmadszor mentünk Kaleb-bel a sürgősségire vasárnap fejében.

A legutóbbi nem is volt olyan rég, január végén. Akkor azt mondták, hogy tüdőgyulladás nyomát látták a felvételen.

Ezúttal nem is vittük azonnal, reméltem, hogy elmúlik a láz. Tylenol-t adtam a kicsinek. Először szombat este vettem észre, hogy melegebb a hőmérséklete a szokottnál. Vasárnap reggel szintén, de aztán elmúlt, mire imaházba kellett menni. Szokás szerint nagy örömmel maradt a gyerekekkel, de amikor meglátta apát, sÍrva fakadt, mert nem adták az ölébe elég gyorsan... :)

Délután aztán elment minden kedve a játszástól, nem sÍrt, csak állandóan az ölemben akart lenni. Láza volt, és nem akart szünni. Végül úgy döntöttem, jobb, ha orvosi véleményt kérünk.

A diagnozis szerint megint fül-gyulladása van (bár múlt héten voltunk a háziorvosnál az első gyulladás miatti felülvizsgálaton).

Hálás voltam azért, hogy étvágya azért volt, és a lehetőségért, hogy orvosi ellátásban részesülhet részünkről térÍtésmentesen.

Ma kicsit jobban van, de még mindig láthatóan beteg. A régi kedve csak kb. 10 perce tért viszza. Pár perce elaludt (a bejegyzés elejét úgy Írtam, hogy végig az ölemben ült). Ez a 2. sziesztája ma.