Gondolatok visszapillantás közben...

Gyönyörűek az ősz szinei, különösen akkor, amikor napsütéssel párosulnak. Kifogtunk pár ilyen szivmelengető órácskát zöldségvásárlás ürügyén: Kaleb kiszaladgálhatta magát a kukoricásban, ami a piac mellett most kellemes bújócskázásra nyújt lehetőséget. A diszités, sajnos, inkább a Halloween jegyében történt a kinti sátor körül, de legalább nem akkora túlzással és nem olyan ijesztő módon, mint az áruházakban. Ezért is örülök annak, hogy mindjárt volt és nincs Halloween. Remélhetőleg a sok visszataszitó kellék is hamarosan eltűnik a nyilvános helyekről, és nem kell folyton a "csúnya" hangoztatásába menekülnöm Kalebnek adott magyarázatképpen... Amúgy még mindig nem értem, hogy a profit nevében hogy tudott ide fajulni a Halloween ünneplése. Azt sem értem, hogy sok keresztény miért vesz részt benne a gyerekeknek való szórakozás cimén... No, de nem erről akarok irni. Túlságosan lehangoló. Ott tartottam, hogy milyen nagy kincs itt Portlandban a napsütés és a gyerekricsaj. :) Álljon itt pár kép több fontosabb családi mozzanatról, pl. annak bizonyitása végett, hogy érdemes "Előtte" és "utánna" effektusról beszélni a Kaleb hajvágását illetően. Mintha megnőtt volna hajvágás után, azaz eltűnt a kisgyerek a göndör fürtjeivel... És, minthogy ezeket a képeket a telefonomról töltöttem le, pár régebbi kép is lesz. Sarah Noémi Adina először az imaházban. :) Első sétánk hármasban. A vasárnapi iskolában a fiúnk az egyik legbuzgóbb résztvevő: ő az utolsó az asztalnál, amikor kekszről van szó. Végül, Édesanya májusban.