Kedd reggel Murray elvitte az autót javítani. Általános, de időszerű karbantartásnak jött el az ideje. Örültünk, hogy kikerült rá a pénz. Az autószerelő ismerős a gyülekezetből; kedves, komoly ember. (Amikor fizetésre került sor, kevesebbet kért, mint rendesen. Ezért külön hálásak voltunk.)
Fura volt, hogy nincs az autó a garázsban, főleg Murray nem találta a helyét. J (Itt csak akkor gyalogol az ember, ha hajlék- és „autótalan”, ha bogaras vagy kisbabája van – ez utóbbi kategóriába tartozom jómagam J -, ill. ha nagyon sétálni akar, ami elég ritka az utak mentén, ugyanis parkban szokás sétálni, és oda is autóval jut el az ember.) Estefele, aztán, már nem bírta a benti levegőt, és azonnali sétát javasolt. Már azért is nagy kedvünk volt hozzá, mert Leslie hozott ajándékba egy csodás kenguru(félé)t – a szomszédságukban találta egy garázs-turkálóban -, és ki akartuk próbálni.
...kb. 3 órán keresztül szavát se lehetett hallani Kálebnek: elbűvölte a kilátás apa hátáról. Még aludt is egy félórácskát séta közben. Persze, a kellemest összekötöttük a hasznossal, és vásároltunk is pár szükséges dolgot a közeli áruházban.
Leslie nem egyedül jött: Justin és Linsie az idősebb nővér, Seena gyerekei. Leslie velük töltötte a napot. Igazából csak bekukkantottak hozzánk pár meleg holmiért, amit Murray-től kértek kölcsön, mert a hegyekbe tartottak a szórakoztatóparkba. A csoportkép az udvarunkon készült, háttérben a golfpálya.
No comments:
Post a Comment