:))) Képzeljétek

Végre egyedül is vezethetek! És, minthogy ki kell cserélnünk a Kaleb autóülését nagyobbra (ami menetirányba néz majd), autót is kell cserélnünk. Már megvan az "új" autó, nem új, de nekünk nagyon megfelel, így a régit vezethetem én.

Tegnap a vizsga után már volt is alkalmam kipróbálni a "függetlenséget". Csodálkozva vettem észre, hogy hosszabb időbe kerül egy-egy döntés meghozatala egyedül. :)) Pl. kétszer is meg kellett vizsgálnom a parkolásom minőségét, és végül igazítottam rajta... A második alkalommal meg gyávának bizonyúltam két autó közé behúzni, így inkább egy sokkal könnyebb helyet választottam... Gondolom, a kezdők így szoktak. Ezzel vigasztalom magam, legalábbis. :)

Különleges reggeli és vacsora

Ilyen húst még soha nem ettem. Ezért is örökítettem meg.

A története is érdekes, mert egy ismeretlen hölgy ajándékozta nekünk, - előzmény: vadászatról lévén szó Murray kifejtette, hogy mennyire szereti a vadhúst - mondván, hogy nekik bőségesen van (mellesleg ő, azaz a hölgy, ki nem állhatja :)...

Szóval, másnap reggel Murray meg is készítette fűszeres "taco"-stílusban ("taco" = fűszeres darált hússal, babbal, friss zöldséggel, öntettel töltött, háromszögletűre hajtott mexikói kukoricalepény) a finom vadat :). Az eredmény csak a fűszerekben emlékeztetett a "taco"-ra...

Kaleb jó étvággyal evett, aminek külön örültem, mert az utóbbi időben nehéz eltalálni, hogy mit szeret.

Estére kissé kibővítettem hagymával, aprított édes paprikával és egyebekkel. Erről készült a kép.

Nem neveztem meg pontosan, hogy mit is ettünk. Gondolkodom, hogy bocsássam-e egy kis köz-találgatás elé?

Babanapló

Nagyon jó ötletnek tartom a babanapló-vezetést. :)

Egyrészt, mert a csemete, akiről szól az egész, nagyobb korában valószínűleg nagyon fogja élvezni, másrészt magamért / magunkért, akik visszalapozunk és emlékezünk.

Ugyanis rádöbbentem, hogy nem emlékszem dolgokra 1 év és 3 hónap távlatából: nagyon gyorsan elmosódnak a valamikor olyan fontos részletek.

Nem utolsósorban, gyönyörűen bemutatja a növekedés / fejlődés csodáját, ami egyik napról a másikra nem annyira észrevehető.

A mi babanaplónk, amit ajándékba kaptunk Seena-tól (sógornőm), szerintem nagyszerű beosztású. Sok apró, de fontos részlet helyet talált már benne. Amit leginkább értékeltem, az az első 12 hónap fejlődésének szentelt 12 oldal. Ilyen címekkel vagy infókkal: alvási-, étkezési szokások, új kedvenc ételek, új felfedezések, teljesítmények, helyek (ahol jártunk), különleges emlékek, stb. És, persze, hely a friss fényképnek. :)

Azonban Kaleb novemberben betöltötte az első évet, és nem volt több oldal a babanaplóban a hónapról-hónapra történő változások / jellemzők megörökítésére. Ezt nagyon sajnáltam, és bár korábban terveztem, hogy nem fogom abbahagyni a naplóvezetést, - valamit majd csak kitalálok, gondoltam - kis időbe került, amíg valóban dologhoz láttam.

Az eredményt képekben mutatom be.

A fényképezésnél, természetesen, Kaleb-nek is ott kellett lennie, így róla is készült egy képsor. :) Ő az első, azaz az ajándékba kapott "fő" babanaplót lapozgatja, majd az általam, az első alapján összeállított második napló (a 15. hónap beszámolója), végül az utolsó képen ismét az első napló látható.

Amúgy megjegyzem, hogy nagy öröm volt végre színes kartont vásárolni a babanapló ürügyén. Azóta a képeslapkészítés is üzembe lendült. :) (Nagyon élvezem, hogy ismét alkothatok, ha nem is olyan magas szinten :)).