A Siletz folyón

A nagyszülők telkére mentünk ismét csütörtökön, ez volt a nap eseménye. Kora délután volt, szinte, mire kiértünk a reggeli teendők és a szedelőzködés után. A késéshez az is hozzájárult, hogy egy olyan bolt után kutattunk, ahol lazacnak való csalit lehet találni.

Annyira egyediek és különlegesek ezek a "kisvárosi", üdülőtelepi vagy vidéki boltok, hogy muszáj volt fényképeznem. Az eladő hölgy láthatóan nem bánta...

Nagy örömömre most volt lehetőségem fényképeket készíteni a folyóparton is, főként, hogy Kaleb elaludt az úton, így amikor megérkeztünk volt egy kis idő bámészkodni és megörökítésre érdemes harmóniákat keresgélni.

Miután Kaleb felébredt, terv szerint csónakra ültünk - Bob kedvesen megengedte, hogy használjuk a csónakját - és elindultunk lefele, a tenger fele.

A folyó mindkét oldalán egyik üdülőház következett a másik után, és a meredek parton minden ház vagy lakókocsi előtt lépcső vezetett le a mólóhoz, amely hangosan beszélt a gazdájuk anyagi tehetségéről.

Ismét láttunk fókákat, bár itt sokkal szégyenlősebbek voltak, egyedül úsztak és hamar víz alá merültek.

Hidegebb volt sokkal, mint előző nap, és az ernyő felavatására is sor került. Én kb. 1-2 óra után fel is adtam, és lemondva a halászat izgalmairól boldogan vonultam be Kalebbel a meleg lakókocsiba. Míg a kedves férjem kitartóan lazac után kutatott a hidegben, én megnéztem egy filmet (I dream of Africa - tetszett, ajánlom másnak is).

P.S. A képek kicsit össze-vissza vannak, és az utolsó napról - péntek, a hazautazás napja - is mutatok párat itt-ott.