A tejeskukorica finom csemege. Lassan megy a bontogatás, de mind a fazékba kerül. Időnként Kaleb után lesek: most éppen a franciaablak szerkezetét vizsgálja, alapvetően közel, így megnyugszom... Vissza a főzéshez... Murray örülni fog a kukoricának, a kedvence. Kiveszem a töltöttpaprikát a hűtőből: hamarabb felmelegedik, amikor szükség lesz rá.
Közben Kaleb érdeklődése az ebédlő tárgyai fele fordul. Az etetőszék nagyon tetszik neki, tapogatja, megragadja, húzogatja. Amikor legközelebb odapillantok, már ott áll Kaleb diadalmasan az etetőszék mögött. Nagyszerű, de nem újdonság.
Egy pillanatig azon gondolkodom, hogy lezárjam-e a kerekeit szokásomhoz híven a biztonság kedvéért, vagy sem. Nem zárom le, elég ügyesen egyensúlyozik már.
Rendben, mehet tovább a konyhai menet.
Kis idő múlva megint magához vonzza a kicsi huncut a tekintetem, gyönyörködöm kicsit benne, abbahagyva a munkát.
Hirtelen feleszmélek: csaknem lépeget az etetőszéket tolva maga előtt?
DE IGEN!
Nem hiszek a szememnek. Ez a felfedezés nagyon hamar beköszönt.
Elő a kamerát!
Nini, már nem is látom: eltűnt a kanyarban. :))
:)) Ez jó volt! Igazi járókeretet kapott! Még jó, hogy forogtak a kerekek...
ReplyDelete