Reggel nem siettünk felkelni - csak Kaleb :) -, majd nyugodtan reggeliztünk.
Hamar rájöttünk, hogy az elbarikádozás az egyetlen megoldás Kaleb biztonsága érdekében a házban, így a nappalit neveztük ki a számára felfedezhető területnek. Varázsa hamar elmúlt, és Kaleb gyorsan megtanulta, hogy a székek alatt hogy lehet közlekedni..., de azért többé-kevésbé működött a módszer.
A délelőtt készülődéssel telt a találkozásra készülve Murray nagymamájával és Bobbal.
A városkán kivül találkoztunk, a megbeszélés szerint, és együtt ebédeltünk. Egy kis izgalommal vártam az ismerkedést, de nagyon kedvesek voltak, aggodalomra nem volt okom. Kalebet hamar a szivükbe zárták, ő meg nagyon élvezte a figyelmet és az éttermi diszletet. :)
Életemben először ettem franciás hagymalevest sajtos kenyérrel, de nagyon meg voltam elégedve a választással. Rendszerint levest rendelek, mert azt nem eszünk olyan gyakran, mint otthon, és hiányzik. (A lustaság nagy úr! :) Azaz, ...lévén, hogy a kedves férjem nem igényli annyira, mint én, el-elmarad a menüből...).
A finom ebéd és kellemes társalgás után követtük vendéglátóinkat a hegyi úton a folyóhoz, ahol üdülőházuk van (pontosabban egy lakókocsijuk). Aznap kevés képet tudtam készíteni (betelt a memóriakártya), de a kevésből is látszik, milyen gyönyörű a folyópart.
Meglepődésemre a kulcsot is ideadták, hogy maradjunk aznap tovább, és másnap is, amíg kívánjuk. Murray halászott, Kaleb a kavicsokat kostolgatta, majd amiikor kissé lehűlt az idő, mi Kalebbel behúzódtunk a meleg lakókocsiba.
(A lakókocsi egyik álmom, bár a férjem szerint nagyon drága mulatság, fenntartás, parkolás, stb...:).
No comments:
Post a Comment