3,42 du...írok, - miután e-mailt néztem, a konyhát rendbeszedtem, majd ismét szemelgettem a világhálón a barátok és rokonok oldalain – mert a fiúk alusznak. J
...A délelőtti istentisztelet üzenete, az elmúlt napok eseményei és tapasztalata ott motoszkálnak a tarsolyomban...
Miközben töröm a fejem, hogy melyik szálat ragadjam meg először, arra gondolok, hogy nem is egyszerű számomra kielégítően mesélni a mindennapjainkról. [Hm... Jó, ha az ember úgy beszél, hogy mond(jon) is valamit.] Az idő meg szalad, és vele a szabad percek. De, muszáj reflektálnom, mert segít hitelesen pötyögni a gépen.
[Amúgy, nemrég jöttem rá, hogy sokszor (legtöbbször) igyekszem tetszeni az embereknek: ezért, állandóan magyarázom a saját megközelítésem, mintegy önkritikaként, megelőzve a hallgatók kritikáját. Praktikus elme, nem? Hi-hi-hi. No, de térjünk vissza a CSALÁDI mindennapokhoz.]
A Saulus történetének (pálfordulat) passzusát egy komoly és nagyon gazdag férfihang olvasatában hallottuk ma reggel. Majd, Allen lp. történetekkel illusztrálva azt a vágyat keltette fel bennünk a Lélek által, hogy visszaemlékezve az Úrral való találkozásunk idejére, ismét abba az irányba menjünk, amerre Isten akkor terelt bennünket radikális módon. Ez az út minden bizonnyal magában foglalja az anániási lelkületet: a félelem ellenére vállakozom arra, hogy Jézushoz vezessem azt az ismerőst, barátot, családtagot, aki talán látszólag messze áll attól, hogy tanítvány legyen.
Ez különösen hozzám szólt: nagyon gyáva tudok lenni különböző helyzetekben. Azt hiszem, nagyon sok alkalmat elszalasztottam már... Pontot merek-e tenni erre a fejezetre?...
...Itthon a rövid utat választottam az éhes szájak megelégítésére: szalmakrupli fagyasztóból kiemelt J panírozott csirkével. A zöldségsaláta azonban eredeti volt (bár a házi „ranch” öntet készítése közben édesapám szavait véltem hallani: „micsoda gazlás” J J). Szórakoztunk, mert Murray túl hamar jóllakott: a mogyoró volt a bűnös, amit ebéd előtt bekapott. Szigort színlelve kijelentettem, hogy ezentúl tilos az ebéd előtti csipegetés. Mire ő mosolyogva: „Mi mást tehetnék, amikor annyit kell várni az ebédre? Édesanyád mindig szombaton készítette el az ebédet, így vasárnap, amikor mindenki éhesen ért haza az imaházból, csak fel kellett melegíteni.”[1]
J Szóval, a jó példát nem lehet szőnyeg alá seperni. J Főként, ha tanú is van rá. J
Csütörtökön háziközösség volt Bob orvoséknál. Kis késéssel mi is megérkeztünk. A hintaszék most is rám várt, ami kiváltság Káleb miatt ér minden héten. Egy új személy volt jelen, vettem észre azonnal. Murray nemsokára megbökött, hogy az a férfi az, akivel előző nap találkozott, és aki magyarul is beszél (magyar szülők gyermeke). Nagyon izgatott lettem, mert először találkoztam magyarral csaknem 9 hónapja. Pár szót váltottunk magyarul, amit a többiek mosolyogva követtek figyelemmel (nekik sincs sok alkalmuk magyar szót hallani). Bob doktor különösen élvezi, ha valamit magyarul mondok, és hihetetlenül jó a memóriája, ill. a kiejtése.
Amúgy a „Szemtől szembe” – Face to face – stratégiát követtük: a gyülekezet által ajánlott és használt bibliaolvasó vezérfonal szerint olvastunk több fejezetet Ézsaiásból és a Zsidókhoz írt levélből, majd tíz perc gondolkodás után mindenki megoszthatta a szívét érintő személyes üzenetet. Stan a Marseille-i misszióútról számolt be: Bibliát és keresztény iratokat osztogattak az Észak-Afrikába tartó, javarészt muzulmán, kompra váró utasoknak. Valahányszor összegyűltek a megbeszélt helyen imádkozni, és valaki arról számolt be, hogy Krisztushoz vezetett valakit, elénekeltek egy versszakot egy győzelemről szóló dicsőítő énekből (otthon is szoktuk énekelni, most nem jut eszembe, hogy kezdődik; angolul a refrén „Victory in Jesus...”).
Az alkalom után izraeli datolyát ettünk, Miles és Reesa jóvoltából (ők is ott voltak a csapatban, amely 15 napot Izraelben töltött pár hete).
Lehetséges, hogy elköltözünk, ezúttal tömbházlakásba (habár, ez itt kissé másként néz ki, mint otthon: egy emeletes faburkolatú házsor), ha az Úr jónak látja megengedni. Hétfőn tudunk meg erről közelebbit.
5,02 du. ...a fiúk még mindig alusznak, nagy örömömre. J
Azaz, mégsem, eppen most ébredtek fel mind a ketten. Káleb nem fog visszaaludni, az apukája azonban már alszik is tovább. Hm... Ennyi volt. Azért, elég sokat sikerült írni, nemde?
No comments:
Post a Comment