Invokáció

Akkor, lassan belevágok.

…Az írás egyfajta katarzis-élmény lesz, mert azt a kellemes illúziót kelti bennem a jelen körülmények között, hogy közvetlen kommunikáció hiányában mégis sikerül rögziteni valamit a tapasztalt érzésekből, eseményekből, elhangzottakból… Mindig is szerettem mesélni: az új élmények kikivánkoztak a családi-baráti beszélgetések alatt. Lehetséges, J hogy fő életelemem a gondolataim megosztása, eszmecsere biztonságos kontextusban…

Vígasztaló tudat, hogy az őszinte önvizsgálatból táplálkozó vallomás gyógyít. J

…Mindez nem jelenti azt, hogy hűséges író ember lennék. (Vesd össze az első blogbejegyzést a naptárral J )…

Leginkább nekem van szükségem az írásra: személyes naplóvezetésem ezt szolgálja. Ugyanakkor, úgy tapasztalom, segíti az Úrral való kapcsolatom is: hálaadás, számvetés, visszatekintés, öröm, imakérés, szomorúság, vallomás, megvilágosodás, stb. történik írás közben.

A fizikai távolság azonban megfoszt a személyes beszélgetések lehetőségétől. Minthogy a vágy ott van bennem, hogy továbbra is megosszam az életem a családommal és a barátaimmal, hiszen nagyon szeretem őket, elszánom magam a blogozásra. Mint minden más dologban J, ebben is késő-kása vagyok. (hi-hi-hi)