Egész évben, sőt még évek múlva is emlegetik a nagyszerű élményeket a „férfi csendesnapokról”, amelyek nem annyira csendesek, mint otthon – Hargita táborban - a nők számára rendezett tábori alkalmak. Persze, nemcsak a múltat emlegetik, hanem tervet szövögetnek, és alig várják a következőt. J
Murray csütörtök reggel indult és ma (vasárnap) délután jött haza. Már nagyon vártuk!
Jó volt itthon is, de azért számoltam, hogy hányat kell még aludnunk..... J
Szombaton garázs-turkálót rendeztem, nem volt óriási forgalom, mert nagy hőség volt, de a reggeli órában volt pár érdeklődő. Eladtam a két babahinta közül az egyiket, amelyiket használtan kaptunk.
Nancy barátnőm felhívott a tegnap, hogy további kérdéseket tegyen fel a dolgozatához (tanárnőként dolgozik, és ezen a nyáron le kell tennie egy vizsgát a tanári engedélyének megtartása érdekében) a nyelvhasználatommal kapcsolatban: mikor, kivel milyen nyelven beszélek (én voltam a kísérleti alany). Közben, minthogy kiderült, Murray nincs itthon, felajánlotta, hogy elvisz minket ma a gyükelezetbe. Örömmel fogadtam el a szolgálatát. ... Nemcsak az üzenet volt nagyon mély, hanem úrvacsoraosztás is volt.
Ma töltötte Káleb a 8 hónapot. Köszönet Istennek ezért a 8 hónapért és a tapasztalt áldásokért! Amint ma az imaházban hozzám simult Káleb, eszembe jutott, hogy milyen csoda is ő, és mekkora öröm édesanyának lenni. Egy-egy ilyen tudatosabb pillanatban, mintha álomból ébrednék és ismét rádöbbenék a valóságra: Isten különleges ádását éljük, nem egy megszokott, természetes állapotot.
Volt egy furább tapasztalatom is ma. Kálebbel ki kellett mennem az istentiszteletről félidőben, mert kicsit hangosabban panaszkodott, hogy mind ülünk, és nem csinálunk semmit. J A „sírós” szobában nem volt senki, de később bejött egy anyuka iciri-piciri aranyos kisfiával. Lelkesen érdeklődtem a kora felől (két hónapos, de szerintem apróka volt J), és mondogattam Kálebnek is, hogy „nini, aranyos kicsi baba”, stb. Majd a másik anyuka is próbált a Káleb kora felől érdeklődni, de közben bizakodva kérdezte: „Úgy három hónapos, ugye?” „Nyolc”, mondtam én kissé hangyúlyozva. „Nehéz megállapítani”, mentegetőzőtt. ’Hát, ahhoz képest, hogy második gyerekét ringatja, kissé furcsa ítélőképessége van’, éreztem inkább, mint gondoltam, mert ez kissé rosszul esett... Hamarosan visszamentem Kálebbel az istentiszteletre. J
A hétvégén Káleb először tett kuszó mozdulatokat: egész ügyesen eljut a hasán, ahova akar. Nagyon élvezi a nagyobb szabadságot, amit teljesítményével ér el.
Szerintem sincs okod aggodalomra, hiszen Kéleb nagyon szépen fejlődik, nagy baba. Igy látom a skype-on és a fényképeken is. Édesanya boldogan mutogatta tegnap Magyarósón a fényképeket, amiket levélben küldtél:). Az Úr legyen veletek! Imádkozunk értetek!
ReplyDeletehat azert haromhonaposnak nezni tulzas... szep nagy baba, es ha a szuleire hasonlit nem is lehet kicsi:) latom jol beilleszkedtel ott, orulok nektek! http://www.babaszoba.hu/kalkulatorok/fejlodesi_gorbek, en itt kovettem babaink fejlodeset, hadd ne mondjam, Matyi mindig tullepte a normalis hatart, hiaba, az apja fia...
ReplyDeleteKöszönöm, jólesett a biztatás! Külön köszi, Kati, a linket! :)
ReplyDelete