Hétvége CSAK férfiaknak

Egész évben, sőt még évek múlva is emlegetik a nagyszerű élményeket a „férfi csendesnapokról”, amelyek nem annyira csendesek, mint otthon – Hargita táborban - a nők számára rendezett tábori alkalmak. Persze, nemcsak a múltat emlegetik, hanem tervet szövögetnek, és alig várják a következőt. J

Murray csütörtök reggel indult és ma (vasárnap) délután jött haza. Már nagyon vártuk!

Jó volt itthon is, de azért számoltam, hogy hányat kell még aludnunk..... J

Szombaton garázs-turkálót rendeztem, nem volt óriási forgalom, mert nagy hőség volt, de a reggeli órában volt pár érdeklődő. Eladtam a két babahinta közül az egyiket, amelyiket használtan kaptunk.

Nancy barátnőm felhívott a tegnap, hogy további kérdéseket tegyen fel a dolgozatához (tanárnőként dolgozik, és ezen a nyáron le kell tennie egy vizsgát a tanári engedélyének megtartása érdekében) a nyelvhasználatommal kapcsolatban: mikor, kivel milyen nyelven beszélek (én voltam a kísérleti alany). Közben, minthogy kiderült, Murray nincs itthon, felajánlotta, hogy elvisz minket ma a gyükelezetbe. Örömmel fogadtam el a szolgálatát. ... Nemcsak az üzenet volt nagyon mély, hanem úrvacsoraosztás is volt.

Ma töltötte Káleb a 8 hónapot. Köszönet Istennek ezért a 8 hónapért és a tapasztalt áldásokért! Amint ma az imaházban hozzám simult Káleb, eszembe jutott, hogy milyen csoda is ő, és mekkora öröm édesanyának lenni. Egy-egy ilyen tudatosabb pillanatban, mintha álomból ébrednék és ismét rádöbbenék a valóságra: Isten különleges ádását éljük, nem egy megszokott, természetes állapotot.

Volt egy furább tapasztalatom is ma. Kálebbel ki kellett mennem az istentiszteletről félidőben, mert kicsit hangosabban panaszkodott, hogy mind ülünk, és nem csinálunk semmit. J A „sírós” szobában nem volt senki, de később bejött egy anyuka iciri-piciri aranyos kisfiával. Lelkesen érdeklődtem a kora felől (két hónapos, de szerintem apróka volt J), és mondogattam Kálebnek is, hogy „nini, aranyos kicsi baba”, stb. Majd a másik anyuka is próbált a Káleb kora felől érdeklődni, de közben bizakodva kérdezte: „Úgy három hónapos, ugye?” „Nyolc”, mondtam én kissé hangyúlyozva. „Nehéz megállapítani”, mentegetőzőtt. ’Hát, ahhoz képest, hogy második gyerekét ringatja, kissé furcsa ítélőképessége van’, éreztem inkább, mint gondoltam, mert ez kissé rosszul esett... Hamarosan visszamentem Kálebbel az istentiszteletre. J

A hétvégén Káleb először tett kuszó mozdulatokat: egész ügyesen eljut a hasán, ahova akar. Nagyon élvezi a nagyobb szabadságot, amit teljesítményével ér el.

Változás a küszöbön

Tegnap tudtuk meg, hogy átmentünk a 'háttérvizsgáló' teszten, és költözhetünk. A lakás fel van újítva, kétszobás és az emeleten van (ami, amint hallom, nagyon jó a könnyen átszűrődő zajok miatt), legfőbb előnye, hogy közel van Vicki-hez, pontosabban az út másik oldalán. Nem utolsósorban, kevesebbe fog kerülni. A költözést 28-ára tervezzük.

Leslie pops in on Tuesday

Kedd reggel Murray elvitte az autót javítani. Általános, de időszerű karbantartásnak jött el az ideje. Örültünk, hogy kikerült rá a pénz. Az autószerelő ismerős a gyülekezetből; kedves, komoly ember. (Amikor fizetésre került sor, kevesebbet kért, mint rendesen. Ezért külön hálásak voltunk.)

Fura volt, hogy nincs az autó a garázsban, főleg Murray nem találta a helyét. J (Itt csak akkor gyalogol az ember, ha hajlék- és „autótalan”, ha bogaras vagy kisbabája van – ez utóbbi kategóriába tartozom jómagam J -, ill. ha nagyon sétálni akar, ami elég ritka az utak mentén, ugyanis parkban szokás sétálni, és oda is autóval jut el az ember.) Estefele, aztán, már nem bírta a benti levegőt, és azonnali sétát javasolt. Már azért is nagy kedvünk volt hozzá, mert Leslie hozott ajándékba egy csodás kenguru(félé)t – a szomszédságukban találta egy garázs-turkálóban -, és ki akartuk próbálni.

...kb. 3 órán keresztül szavát se lehetett hallani Kálebnek: elbűvölte a kilátás apa hátáról. Még aludt is egy félórácskát séta közben. Persze, a kellemest összekötöttük a hasznossal, és vásároltunk is pár szükséges dolgot a közeli áruházban.

Leslie nem egyedül jött: Justin és Linsie az idősebb nővér, Seena gyerekei. Leslie velük töltötte a napot. Igazából csak bekukkantottak hozzánk pár meleg holmiért, amit Murray-től kértek kölcsön, mert a hegyekbe tartottak a szórakoztatóparkba. A csoportkép az udvarunkon készült, háttérben a golfpálya.

Vasárnap

3,42 du...írok, - miután e-mailt néztem, a konyhát rendbeszedtem, majd ismét szemelgettem a világhálón a barátok és rokonok oldalain – mert a fiúk alusznak. J

...A délelőtti istentisztelet üzenete, az elmúlt napok eseményei és tapasztalata ott motoszkálnak a tarsolyomban...

Miközben töröm a fejem, hogy melyik szálat ragadjam meg először, arra gondolok, hogy nem is egyszerű számomra kielégítően mesélni a mindennapjainkról. [Hm... Jó, ha az ember úgy beszél, hogy mond(jon) is valamit.] Az idő meg szalad, és vele a szabad percek. De, muszáj reflektálnom, mert segít hitelesen pötyögni a gépen.

[Amúgy, nemrég jöttem rá, hogy sokszor (legtöbbször) igyekszem tetszeni az embereknek: ezért, állandóan magyarázom a saját megközelítésem, mintegy önkritikaként, megelőzve a hallgatók kritikáját. Praktikus elme, nem? Hi-hi-hi. No, de térjünk vissza a CSALÁDI mindennapokhoz.]

A Saulus történetének (pálfordulat) passzusát egy komoly és nagyon gazdag férfihang olvasatában hallottuk ma reggel. Majd, Allen lp. történetekkel illusztrálva azt a vágyat keltette fel bennünk a Lélek által, hogy visszaemlékezve az Úrral való találkozásunk idejére, ismét abba az irányba menjünk, amerre Isten akkor terelt bennünket radikális módon. Ez az út minden bizonnyal magában foglalja az anániási lelkületet: a félelem ellenére vállakozom arra, hogy Jézushoz vezessem azt az ismerőst, barátot, családtagot, aki talán látszólag messze áll attól, hogy tanítvány legyen.

Ez különösen hozzám szólt: nagyon gyáva tudok lenni különböző helyzetekben. Azt hiszem, nagyon sok alkalmat elszalasztottam már... Pontot merek-e tenni erre a fejezetre?...

...Itthon a rövid utat választottam az éhes szájak megelégítésére: szalmakrupli fagyasztóból kiemelt J panírozott csirkével. A zöldségsaláta azonban eredeti volt (bár a házi „ranch” öntet készítése közben édesapám szavait véltem hallani: „micsoda gazlás” J J). Szórakoztunk, mert Murray túl hamar jóllakott: a mogyoró volt a bűnös, amit ebéd előtt bekapott. Szigort színlelve kijelentettem, hogy ezentúl tilos az ebéd előtti csipegetés. Mire ő mosolyogva: „Mi mást tehetnék, amikor annyit kell várni az ebédre? Édesanyád mindig szombaton készítette el az ebédet, így vasárnap, amikor mindenki éhesen ért haza az imaházból, csak fel kellett melegíteni.”[1]

J Szóval, a jó példát nem lehet szőnyeg alá seperni. J Főként, ha tanú is van rá. J

Csütörtökön háziközösség volt Bob orvoséknál. Kis késéssel mi is megérkeztünk. A hintaszék most is rám várt, ami kiváltság Káleb miatt ér minden héten. Egy új személy volt jelen, vettem észre azonnal. Murray nemsokára megbökött, hogy az a férfi az, akivel előző nap találkozott, és aki magyarul is beszél (magyar szülők gyermeke). Nagyon izgatott lettem, mert először találkoztam magyarral csaknem 9 hónapja. Pár szót váltottunk magyarul, amit a többiek mosolyogva követtek figyelemmel (nekik sincs sok alkalmuk magyar szót hallani). Bob doktor különösen élvezi, ha valamit magyarul mondok, és hihetetlenül jó a memóriája, ill. a kiejtése.

Amúgy a „Szemtől szembe” – Face to face – stratégiát követtük: a gyülekezet által ajánlott és használt bibliaolvasó vezérfonal szerint olvastunk több fejezetet Ézsaiásból és a Zsidókhoz írt levélből, majd tíz perc gondolkodás után mindenki megoszthatta a szívét érintő személyes üzenetet. Stan a Marseille-i misszióútról számolt be: Bibliát és keresztény iratokat osztogattak az Észak-Afrikába tartó, javarészt muzulmán, kompra váró utasoknak. Valahányszor összegyűltek a megbeszélt helyen imádkozni, és valaki arról számolt be, hogy Krisztushoz vezetett valakit, elénekeltek egy versszakot egy győzelemről szóló dicsőítő énekből (otthon is szoktuk énekelni, most nem jut eszembe, hogy kezdődik; angolul a refrén „Victory in Jesus...”).

Az alkalom után izraeli datolyát ettünk, Miles és Reesa jóvoltából (ők is ott voltak a csapatban, amely 15 napot Izraelben töltött pár hete).

Lehetséges, hogy elköltözünk, ezúttal tömbházlakásba (habár, ez itt kissé másként néz ki, mint otthon: egy emeletes faburkolatú házsor), ha az Úr jónak látja megengedni. Hétfőn tudunk meg erről közelebbit.

5,02 du. ...a fiúk még mindig alusznak, nagy örömömre. J

Azaz, mégsem, eppen most ébredtek fel mind a ketten. Káleb nem fog visszaaludni, az apukája azonban már alszik is tovább. Hm... Ennyi volt. Azért, elég sokat sikerült írni, nemde?

---

[1] Nem kell mindig annyit várni az ebédre, mint ma. J

Kedd

Szép napnak ígérkezik a mai: kellemes hőmérséklet, nem túl meleg, nem túl hideg. (Néhány nappal ezelőtt - múlt héten - olyan hőség volt, hogy nem volt merszem sétálni menni Kálebbel.) Tudom, hogy ̋nem illik˝ nyafogni az időjárás miatt...

Amikor a Jonathan lp. mosolyogva azt kérdezte vasárnap delelőtt a prédikációja bevezetőjében, hogy ki panaszkodott a sok eső miatt a kánikula előtt, sok kéz a magasba lendült. Közben, mire mindenki bűntudattal arra gondolt –feltételezem -, hogy „hoppá, a meleg miatt is panaszkodtam már ma vagy tegnap, vagy tegnapelőtt, ergo, valószínűleg semmi sem felel meg nekem”, már halottuk is az ítéletet a pódiumról: „hivatalosan is nyafogó(szentek[1])k vagytok”. Hát, én is. J

Vicki, az anyósom, azt ígérte, hogy benéz hozzánk ma délután. Csak mi leszünk itthon, Murray dolgozik.

Milyen jó, hogy Káleb alszik J. Egyrészt, könnyebb a gondolatvezetés írás közben, másrészt meg jobban fogja ő is – és mindenki - élvezni a szundizás után a napot, no meg a ’vizitet’. Jön az első fogacskája, ami számára szokatlan fájdalmat jelent, és tudomásunkra is hozza. J

Kedd van, ami azt jelenti, hogy este is magunkra leszünk: Murray-nek programja van 7-től. Én is mennék szívesen, van mit tanulnom a harag kezeléséről (Anger managment), de férfi-nő specifikus. Adott esetben jobb, ha csak egyneműek vannak egy csoportban... Különösen mostanában, hogy Káleb sírósabb a foga miatt, el-elveszítem a türlemem estefele. Szánom-bánom, meg is vallom Isten és ember előtt... De, változni is szeretnék. Érdekes volt, amit a férjem mondott az objektivitás szerepéről a haraggal kapcsolatban: jó, ha az adott helyzetben nem adom át magam a pillanatnyi indulatnak, hanem megpróbálok objektív perspektívába kapcsolni... ez segít, határozottan.

Győzelemként könyvelem el, hogy ma reggel együtt tanultunk a férjemmel – Káleb gőgicsélésétől kísérve – Spurgeon igemagyarázatából, mielőtt munkába ment volna. Kapcsolódás minden szinten... J

Blogozás előtt újult erővel kutattam fényképek után a hétvégi nagy esküvőről, és nagy örömömre, találtam végül három szépet. Mert, ugye, hiába kérdez – érdeklődik az ember, az nem olyan. Szerettünk volna ott lenni, de most ez nem adatott meg. ...szeretettel gondolunk rájuk!

A csatolt kép a jelenlegi kedvenc... Július 4-én készült Washington államban, a Vancouver Erődben. Aznap este a híres tüzijáték valóban gyönyürű volt, még Káleb is megcsodálta.

---

[1] A zárójel saját bejegyzés J

Invokáció

Akkor, lassan belevágok.

…Az írás egyfajta katarzis-élmény lesz, mert azt a kellemes illúziót kelti bennem a jelen körülmények között, hogy közvetlen kommunikáció hiányában mégis sikerül rögziteni valamit a tapasztalt érzésekből, eseményekből, elhangzottakból… Mindig is szerettem mesélni: az új élmények kikivánkoztak a családi-baráti beszélgetések alatt. Lehetséges, J hogy fő életelemem a gondolataim megosztása, eszmecsere biztonságos kontextusban…

Vígasztaló tudat, hogy az őszinte önvizsgálatból táplálkozó vallomás gyógyít. J

…Mindez nem jelenti azt, hogy hűséges író ember lennék. (Vesd össze az első blogbejegyzést a naptárral J )…

Leginkább nekem van szükségem az írásra: személyes naplóvezetésem ezt szolgálja. Ugyanakkor, úgy tapasztalom, segíti az Úrral való kapcsolatom is: hálaadás, számvetés, visszatekintés, öröm, imakérés, szomorúság, vallomás, megvilágosodás, stb. történik írás közben.

A fizikai távolság azonban megfoszt a személyes beszélgetések lehetőségétől. Minthogy a vágy ott van bennem, hogy továbbra is megosszam az életem a családommal és a barátaimmal, hiszen nagyon szeretem őket, elszánom magam a blogozásra. Mint minden más dologban J, ebben is késő-kása vagyok. (hi-hi-hi)