"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltárok 136,1
Imádkozzatok minden emberért!

Monday, March 26, 2012

Arra gondolok, hogy nem véletlen













...az évszakok váltakozása. Jobban értékelem a tavaszi napsütést a téli esőzések után.

Még a március végi hóért is hálás vagyok, mert Kaleb életében először a havat is megtapasztalhatta. Korábban este havazott, és reggelre többnyire el is olvadt az egész...

Aztán, a megosztott öröm nagyobb öröm. Különleges dolog megosztani olyan élményeket, amelyek sokáig csak az én életem részei voltak, és csak mesélhettem róla a szeretteimnek. Most megadatott nekem az is, hogy Édesanyámmal osszak meg ezekből néhányat.

Szombat reggel felkerekedtünk, és meglátogattuk a Tillamook-i sajtgyárat, majd utána az óceán partjára is elmentünk, ami természetesen a nap fénypontja volt.

Az óceán fenséges látványa mindig szellemi éményt jelent nekem, és olyan öröm volt látni, hogy Édesanyámnak is hasonló tapasztalata volt.

Gyönyörködtünk Kalebben is, mert akkorrára cseperedett, hogy most jobban tudta élvezni az apály-dagály jelenséget - ebből természetesen játékot csináltak az apjával, hogy milyen messze tudnak a viz közelébe bemenni ahhoz, hogy ne kapja el őket az utánuk iramodó viz -, a homokot, a parton heverő fadarabokat...

(Inkább) Utólag nevettem - a többiek lehet, hogy már akkor is - azon, hogy Kaleb megkósolta a homokot játék közben. Nem lehetett nagyon finom, mert a biztatásunkra azonnal kiköpte.

Több helyen is megálltunk a parton észak fele haladva, igy a táj változatosságát is élvezhettük. Az egyik parton egy régi hajóroncsot láttunk, ami különleges, és számomra új látvány volt. Ez a partszakasz abban is különbözött a többitől, hogy autóval le lehetett hajtani. Ezt természetesen Murray ki is használta. :)

Saturday, February 11, 2012

A szeretet és az odafigyelés következményei








Kaleb mostanában fokozott figyelmet és szeretetet kap, hiszen eggyel több személy árasztja el szeretetteljes törődéssel: Marika mama.

Én nem is vettem észre annyira, de Murray, aki kevesebbet van itthon, megjegyezte, hogy Kaleb nagyot nőtt, és szellemileg, érzelmileg is észrevehetően gyarapodott az elmúlt pár hét alatt.

Való igaz az, hogy a gyerek, akit szeretnek, jobban fejlődik....

Micsoda áldás, hogy vannak nagyszülők!

Kaleb szereti a Mama ágyát, kalapját, mosolyát, főztjét, és még ki tudja mi mindent...:)

...nemrég volt egy közös sétánk a két Nagymamával a közeli parkban. Nagyszerű volt a friss levegő és a gyönyörű, tavaszi zöld fű látványa!

Új értelmet nyert hangsorok: "mama" és "tata"





...Néhány új magyar szóval gyarapodott a Kaleb aktív szókincse: mama, tata, koki (azaz: csoki), sziszi (azaz: cica), stb.

A legérdekesebb újdonság az lehetett a számára, hogy Mama, aki azelőtt Skype-on énekelt neki, most itt van velünk, és igencsak mókás vele játszani, sétálni, olvasni, és még sok-sok dolgot csinálni.

Mama minden héten kétszer beszél Tatával, amit nem mindig könnyű kibirni, mert egy ilyen kicsi emberkének hamar unalmassá válik egy helyben ülni, kivéve ha valami lovas dolgot mutat az a számitógép... :) Mégis, nagy izgalommal várja, hogy hivjuk Tatát, és pontosan tudja, hogy az egérnek merre vezet az útja ahhoz, hogy aztán Tata feltűnhessen a képernyőn... (Hogy ezek a gyerekek milyen hamar tanulnak!)

...Nemrég történt, hogy szokás szerint Mama az esti "leckét" (igét és magyarázatot) olvasta fel, mi meg nem siettünk utána az imádkozással, talán el is maradt volna, de Kaleb abbahagyta a játszást, és letérdelt, a kis kezét aranyosan összetéve, a fejét meg lehajtva. Ezt látva "muszáj volt" nekünk is térdre ereszkedni és imádkozni. ... A gyerekeknek ugyebár a kivételeket a legnehezebb megérteniük: azok, persze, nem is túl logikusak. :)

Mamának köszönhető, hogy pénteken eljuthatunk a közösségbe Kaleb nélkül, ahol igy végre nem kell egy aktiv kétéves után rohangálni a vacsora alatt (az alkalom alatt van gyerekfelügyelet, de a vacsora idején a gyerekek a szülökkel esznek - nem a mi gyerekünk: ő buzgón rohangál).

Az ügyintézés is könnyebb a kicsi nélkül, és egy ilyen alkalommal készült a szivárványos kép.

Együtt mentünk viszont vacsorára kedves új, magyar ismerőseinkhez, ahol Kaleb felfedezte a legbarátságosabb cicát: nem is tágitott mellőle egész este, amig a cica meg nem unta ezt a kitartó ragaszkodást, és ki nem szökött a garázsba.