Arra gondolok, hogy nem véletlen

...az évszakok váltakozása. Jobban értékelem a tavaszi napsütést a téli esőzések után.

Még a március végi hóért is hálás vagyok, mert Kaleb életében először a havat is megtapasztalhatta. Korábban este havazott, és reggelre többnyire el is olvadt az egész...

Aztán, a megosztott öröm nagyobb öröm. Különleges dolog megosztani olyan élményeket, amelyek sokáig csak az én életem részei voltak, és csak mesélhettem róla a szeretteimnek. Most megadatott nekem az is, hogy Édesanyámmal osszak meg ezekből néhányat.

Szombat reggel felkerekedtünk, és meglátogattuk a Tillamook-i sajtgyárat, majd utána az óceán partjára is elmentünk, ami természetesen a nap fénypontja volt.

Az óceán fenséges látványa mindig szellemi éményt jelent nekem, és olyan öröm volt látni, hogy Édesanyámnak is hasonló tapasztalata volt.

Gyönyörködtünk Kalebben is, mert akkorrára cseperedett, hogy most jobban tudta élvezni az apály-dagály jelenséget - ebből természetesen játékot csináltak az apjával, hogy milyen messze tudnak a viz közelébe bemenni ahhoz, hogy ne kapja el őket az utánuk iramodó viz -, a homokot, a parton heverő fadarabokat...

(Inkább) Utólag nevettem - a többiek lehet, hogy már akkor is - azon, hogy Kaleb megkósolta a homokot játék közben. Nem lehetett nagyon finom, mert a biztatásunkra azonnal kiköpte.

Több helyen is megálltunk a parton észak fele haladva, igy a táj változatosságát is élvezhettük. Az egyik parton egy régi hajóroncsot láttunk, ami különleges, és számomra új látvány volt. Ez a partszakasz abban is különbözött a többitől, hogy autóval le lehetett hajtani. Ezt természetesen Murray ki is használta. :)