...Néhány új magyar szóval gyarapodott a Kaleb aktív szókincse: mama, tata, koki (azaz: csoki), sziszi (azaz: cica), stb.
A legérdekesebb újdonság az lehetett a számára, hogy Mama, aki azelőtt Skype-on énekelt neki, most itt van velünk, és igencsak mókás vele játszani, sétálni, olvasni, és még sok-sok dolgot csinálni.
Mama minden héten kétszer beszél Tatával, amit nem mindig könnyű kibirni, mert egy ilyen kicsi emberkének hamar unalmassá válik egy helyben ülni, kivéve ha valami lovas dolgot mutat az a számitógép... :) Mégis, nagy izgalommal várja, hogy hivjuk Tatát, és pontosan tudja, hogy az egérnek merre vezet az útja ahhoz, hogy aztán Tata feltűnhessen a képernyőn... (Hogy ezek a gyerekek milyen hamar tanulnak!)
...Nemrég történt, hogy szokás szerint Mama az esti "leckét" (igét és magyarázatot) olvasta fel, mi meg nem siettünk utána az imádkozással, talán el is maradt volna, de Kaleb abbahagyta a játszást, és letérdelt, a kis kezét aranyosan összetéve, a fejét meg lehajtva. Ezt látva "muszáj volt" nekünk is térdre ereszkedni és imádkozni. ... A gyerekeknek ugyebár a kivételeket a legnehezebb megérteniük: azok, persze, nem is túl logikusak. :)
Mamának köszönhető, hogy pénteken eljuthatunk a közösségbe Kaleb nélkül, ahol igy végre nem kell egy aktiv kétéves után rohangálni a vacsora alatt (az alkalom alatt van gyerekfelügyelet, de a vacsora idején a gyerekek a szülökkel esznek - nem a mi gyerekünk: ő buzgón rohangál).
Az ügyintézés is könnyebb a kicsi nélkül, és egy ilyen alkalommal készült a szivárványos kép.
Együtt mentünk viszont vacsorára kedves új, magyar ismerőseinkhez, ahol Kaleb felfedezte a legbarátságosabb cicát: nem is tágitott mellőle egész este, amig a cica meg nem unta ezt a kitartó ragaszkodást, és ki nem szökött a garázsba.
No comments:
Post a Comment