Ilyen húst még soha nem ettem. Ezért is örökítettem meg.
A története is érdekes, mert egy ismeretlen hölgy ajándékozta nekünk, - előzmény: vadászatról lévén szó Murray kifejtette, hogy mennyire szereti a vadhúst - mondván, hogy nekik bőségesen van (mellesleg ő, azaz a hölgy, ki nem állhatja :)...
Szóval, másnap reggel Murray meg is készítette fűszeres "taco"-stílusban ("taco" = fűszeres darált hússal, babbal, friss zöldséggel, öntettel töltött, háromszögletűre hajtott mexikói kukoricalepény) a finom vadat :). Az eredmény csak a fűszerekben emlékeztetett a "taco"-ra...
Kaleb jó étvággyal evett, aminek külön örültem, mert az utóbbi időben nehéz eltalálni, hogy mit szeret.
Estére kissé kibővítettem hagymával, aprított édes paprikával és egyebekkel. Erről készült a kép.
Nem neveztem meg pontosan, hogy mit is ettünk. Gondolkodom, hogy bocsássam-e egy kis köz-találgatás elé?
Netan szarvas? Amugy nagyon jol nez ki a tanyeron :)
ReplyDeleteKiváncsi vagyok. Őzike? Vaddisznó? Vadnyúl? (Ezeket már kóstoltam én is.)
ReplyDeleterénszarvas
ReplyDeleteTalált! Őzike... Köszi, Judit, a bókot. :) Maresz, a megjegyzésedet olvasva kezdtem gondolkodni, hogy talán megis ettem őzhúst korábban is, éppen nálatok. Mintha... Köszönöm, Inci, hogy benéztél hozzám. :)
ReplyDelete