32 év március 15-én

Már semmi pánik... elvégre az ember jó esetben egy kis bölcsességre is szert tesz az évek taposása közben... Inkább nyugalom és béke vesz körül abban a tudatban, hogy minden a maga idejében és sebességében történik.

Külön ajándék, hogy ma, március 15-én, több szeretetben melengetett baráti szó érkezett hozzám, mint eddig valaha is... éppen most, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Mert, bár megadatik a szükséges, olykor még azon felül is, mégis hiányzik a családi-baráti háló közvetlen testi közelsége...

Az ünneplés szeretetteljes gesztusai már vasárnap megnyilvánultak: vacsora nálunk a család egy részével...

Ma vacsora a család másik részével, több baráti telefonhivás, ünnepi képeslapok, hasznos ajándékok és pazar ajándék a férjem részéről... Ez utóbbi a boldogságik meglepett, mivel valahogy teljesen megfeledkeztem arról, hogy a párom a sok apró és nem apró részlet elrendezésén felül még valami különlegessel készülni fog...

Köszönöm a szereteted és a hűséges jelenléted!

Köszönöm a családot, a barátokat és a testvéreket!

Gazdag vagyok.