Áldott Karácsonyt!

"Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen:

Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában."

Lukács 2,10-11

Erre a csodálatos születésre emlékezünk Karácsonykor, tehát az Úr Jézus születésnapját ünnepeljük. :)

Kívánjuk, hogy a szívetek és az otthonotok telljen be ismét örömmel azért, hogy Ő Isten Fia.

Reméljük, hogy mind újból rácsodálkozhatunk ezen az ünnepen arra, hogy Istennél minden lehetséges. Ezt hirdette az angyal Máriának, amikor bejelentette neki, hogy általa fog megszületni a Magasságos Fia.

Sok szeretettel gondolunk rátok, :)

a Clemetson Család

3 év

Dec 13. Nekünk fontos dátum.

Ünnepeltünk.

Nagyon-nagyon jólesett a lelkemnek.

...Elképzeltem az örömét, miközben még csak az ajándékon törtem a fejem... És, csakugyan volt öröm.

Vasárnap itthon + beszámolok

...mert a kicsi fiúnk ismét megbetegedett. A köhögés éjjel nem hagyja aludni, csorog az orra... Nemrég fektettem le a délutáni alvás végett, és legalább egy órába telt, amig el tudott végre aludni. Legalább háromszor be kellett mennem a szobájába, hogy vizet vagy mézet adjak neki.

A héten háromszor volt gyerekek között, de persze akárhol elkaphatja a hűlést... Az sem lenne megoldás, hogy ne vigyük soha sehova...

...Közben folyamatban van a lakásunk adventi diszitgetése, ünnepibe öltöztetése. Az idén a bejárati ajtóra is került egy egyszerű koszorú csengős disszel, az adventi koszorút meg magam raktam össze kész hozzávalókból, tehát nem volt olyan nagy dolog. De, tetszik! Nagy élvezettel készült. :)

Tegnap sikerült elmennünk a várva várt magyar karácsonyi összejövetelre, és újdonság volt, hogy anyósomat is magunkkal vittük, hogy tapasztaljon ő is egy kis magyar kultúrát. :) Ún. batyubuli (angolul "potluck") volt, azaz mindenki vitt magával kinálnivalót. Működik Lake Oswego-ban egy kis magyar óvoda, ahonnan a gyerekek műsorral készültek, aztán volt Mikulás-járás megint, akárcsak tavaly decemberben.

A múlt hétvégén pedig amerikai barátainkkal ünnepeltünk humoros ajándékozással, amit tükörforditással úgy neveznék, hogy "fehér elefánt ajándékozás" ("white elephant gift exchange"). Ez főként Észak-Amerikára jellemző szokás, amelynek az a lényege, hogy az ajándék lehet egy használt vagy akár új, nem kivánt tárgy, amelytől az ajándékozó szeretne megszabadulni. A szépen becsomagolt ajándékokból sorszám alapján választhat mindenki, amelyet helyben ki kell bontani a többiek előtt. Ha a következő személynek megtetszik egy már kibontott ajándék, akkor "ellophatja". Az ajándéktól megfosztott személy pedig egy újabb csomagot választ...

Kaleb egy nagyszerű játékot kapott, nem is láttam még ilyesmit: hűtőmágnesként is használható sok kis forgó csillag, amelyek jó elfoglaltságot biztositanak a konyhában.

Én is igazán szép és hasznos ajándékot kaptam: karácsonyi asztalteritőt (találó konyhatörlővel és lábasalávalóval), diszteritőt és karácsonyi diszt. :)

A héten a nőknek tartott bibliaórán is ünnepi hangulat volt: közös reggeli a gyönyörűen megteritett teremben, karácsonyi műsor a gyerekek részéről, és szivhez szóló tanitás Val doktornő részéről, aki Ugandában (Afrika) szolgál már 20 éve. A szeretetből, és a nem kötelességből tett szolgálatról beszélt nagyon hitelesen, hiszen ő valóban meg is éli azt, amit nekünk tanitott. Személyes történetekkel tarkitotta az előadását, amelyek arról szóltak, hogy milyen jó teljes mértékben Istenben bizni és Tőle függni.

Az ő szolgálata nyomán először történt meg az, hogy ellenséges törzsek tagjai Ugandában letették a fegyvert, és a harci övezetben béke-falvakat hoztak létre. Nem szokatlan dolog Val doktornő életében, hogy éjnek idején fegyverropogásra ébred a kunyhójában. Egyedül az imádkozás segit ebben a helyzetben.

Számtalanszor menekült meg a biztos haláltól, amikor fegyveresekkel, oroszlánokkal, krokodilusokkal, erőszakos férfiakkal, vadorzókkal stb. találkozott...

Ha többet szeretmétek róla megtudni, látogassatok el ide és ide.

Naptár és egyebek (hosszú "i" nélkül)

A konyhában kalendáriumot :) tartok egyfajta esemény-rögzitőként, -emlékeztetőként.

Hogy miért éppen a konyhában? Mert az az egyetlen hely a lakásban, amely folyton az utamba kerül. :)

Ma reggel újabb lapot szakithattam ki, hogy igy az utolsó lap kerülhessen a középpontba: ugyanis beléptünk az ünnep hónapjába, a decemberbe... Jó kis izgalommal töltött el ez a "a dolgokat a helyükre igazitó" cselekvés, mert annyi szépre, jóra, ünnepire számitok ebben a hónapban.

És, ha majd lejár az ünnep, az ünnepek, nem lesz bennem semmi lehangoltság, hanem újabb várakozás, mert édesanyám a tervek szerint január 13-án érkezik hozzánk. :) ...Minden nap gyűjtögetem az ötleteket, a gondolatokat és tervrészleteket arra az időre, amikor már itt lesz...

Közben tanulom a fával való tüzelést a kandallónkban. Élvezem. Lassan-lassan eredményesebb vagyok ebben (is).

Még mindig gyakran izlelgetem, hogy a fiúnk már 2 éves... :) Időnként hangosan is kimondom, mert szeretem, ha nem vagyok egyedül a csodálkozásommal, és mert rendszerint Murray-ben is hasonló gondolatok forognak.

A Kaleb 2. születésnapjának az ünneplésére már rég készültem gondolatban, és végül 15 kedves vendég társaságában az elmúlt szombaton (nov. 26-án) meg is történt. A sok készülődés ellenére nem sikerült a klasszikus-beállós-tortás-gyertyás fényképet megejteni, ami eléggé elszomorit, de ugyanakkor arra gondolok, hogy nem a világ vége... :) Sok egyébnek örülhetek.

Édes volt Kaleb, mert még abban a korban van, amikor a gyerekek nem várnak ajándékot, főként nem TÖBBES SZÁMBAN. Azt sem tudta, hogy ő az ünnepelt. Azt azért már tudta nehezményezni, amikor a vendég kisfiú a Kaleb legújabb játékával akart játszani.

Minthogy hálaadás napot is ünnepeltünk kicsit egyben, volt pulyka, sonka és krumplipüre, meg mindenféle jó. És, természetesen a torta. Szokás szerint kakaós-csokoládés.

Jó volt a közösségápolás. Öröm volt nézni és osztani a kicsik örömét.

Két évvel ezelőtt

...született meg a fiúnk, Kaleb Dávid. :)

Isten ajándéka ő, akiért nagyon hálásak vagyunk.

A Kaleb születése a hálaadás napjával (Thanksgiving Day) fonódik össze a szívünkben, mert szerdán este született meg a babánk, és másnap, csütörtökön hálaadás napja volt, amit mi mint újdonsült szülők a kórházban éltünk meg. ...Emlékszem, hogy különlegesen finom volt a menü aznap, amelyből úgy és annyiszor rendelhettünk, mint egy étteremben... :)

A hálaadás napja talán a legfontosabb ünnep Amerikában, amelyet november negyedik csütörtökén szoktak tartani. Ezzel a nappal veszi a kezdetét a karácsonyi ünnepi időszak. Elég fura, hogy e mély jelentésű, keresztény ünnep után közvetlenül ott van a "fekete péntek"-nek nevezett nap (Black Friday), amikor az üzletekben levő nagy árleszállítások sokakat arra késztetnek, hogy már a hálaadás napján, kora délután szó szerint sátrat verjenek a bejárat előtt hosszú sorban (sajnos nem volt nálam a fényképezőgép, hogy megörökítsem...), a péntek reggeli nyitást várva.

...Be kell vallanom, hogy így kaptam tavaly karácsonyra laptopot: amíg mi Kalebbel az otthoni látogatást élveztük, a férjem titokban (meglepetés volt a gyümölcse) végigjárta a tortúrát értem / értünk...

El szokott hangozni a kérdés az asztalnál hálaadás napján, hogy ki miért hálás. Én hálás vagyok a kegyelemért, Kalebért, a férjemért, a kis és nagy családomért. A barátokért, akiknek a házánál tegnap együtt ünnepelhettünk. Velük nem a rokoni kapcsolat fűz össze, de a szeretetünk annál értékesebb a számomra. Mert Isten ajándéka. Nagyon hálás vagyok azért, hogy édesanyám hajlandó az otthont hosszabb időre feladni, hogy velünk lehessen itt. Már alig várom a januárt.

...Mielőtt Kaleb megszületett, úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve a szülői feladatra... Két év után is még elcsodálkozom azon, hogy Isten ezt a nagy felelősséget bízta rám / ránk.

KÖSZÖNET ÉRTE!

Még mindig

...betegek vagyunk, talán én a leginkább.

Kaleb kezdte a sort, Murray folytatta, végül én is bekapcsolódtam. A gyógyulás sajnos még egyikünknél sem mutatkozik tartósan.

Nem mentünk vasárnap imaházba, elmaradt részemről a női bibliaóra, és, amit leginkább sajnálok, az édesanyák alkalma, ami egy hónapban csak egyszer van. Úgy döntöttem, nem megyek betegen, főként a kedves új ismerőseimre gondolva, akikkel egy asztalnál szoktunk ülni: az egyik babát vár, a másiknak újszülött babája van... egyiküknek, meg senkinek nem hiányzik a hűlés... :)

A gyülekezeti gyerekfelügyelet szabálya meg úgy szól, hogy ha 30 perc alatt kétszer meg kell törölni a gyerek orrát, akkor nem fogadják. Kaleb ebbe a kategóriába tartozik jelenleg...:(.

De, van egy jó hirem is: tegnap komoly segitségem volt. A "salsa verde" mexikói csipős szósz készitéséhez kellett megtisztitanom az idei "tomatillo" termésünket, amit a paradicsommal együtt nemrég szedtünk le. Kaleb egyes-egyedül odahúzott egy széket a konyhába, felmászott rá, és munkát keresett magának. :)

Igazán különleges érzés volt megtapasztalni, hogy milyen érzés az, amikor "az ember lányának" :) a gyereke - aki még nincs 2 éves - életében először hasznosan segit. :) Olyan aranyos és kitartó volt!

Vidám októberi reggel

paradicsommal. :)

Friss, a teraszon még mindig zöldelő paradicsomtövekről szedett paradicsom a reggelihez: mi van ennél jobb?

...Az, hogy természetesen ez csak a hab a tortán, ami az Istentől hűségesen érkező kegyelem: nálunk a legfontosabb családfenntartó.

Elhatároztam, hogy látható helyre teszem majd ki a lakásban magyarul-angolul a következő Igét:

2Thess 3,3

"De hű az Úr, Aki megerősit titeket, és megőriz a gonosztól."

Közben megjött az ősz is....

Megjött és marad, függetlenül attól, hogy beszélünk-e róla, vagy sem... :)

Mostanában azon vettem észre magam, hogy kezdek furán öltözni, mint az amerikaiak. :) "Fura" volt nekem például az, ha októberben rövidújjúban, nadrágban és papucsban ment az ember valahova, természetesen zokni nélkül. Nos, kezdem jobban megérteni, hogy miért: azért, mert ilyen ez az oregoni időjárás. Elkel a nadrág, de a hosszújjú és a csukott cipő zoknival már egy kicsit sok. Legalábbis egyelőre. Persze, az is igaz, hogy a háztól az autóig, az autótól meg a célpontig, nem kell olyan sokat gyalogolni. :)

Na, de nem erről akartam én írni, hanem az augusztusi nyaralásunkról, ami most ebben az esős időben különösen jólesik. :) A Detroit tóhoz mentünk, Larry barátunk nyaralójában töltöttünk pár napot két részletben. Nehezen indult, mert Kaleb nem találta a helyét egy idő után, amikor a délutáni alvás következett volna, de a második naptól kezdődően egész jó volt.

Még mindig csodálom, hogy milyen magasak itt a fenyők, és milyen szép az erdő....

A motorcsónakot is használhattuk, ami kitöltötte a napok legnagyobb részét.

Úszkáltunk is egy kicsit, Kaleb átesett az első mélyebb vízzel való barátkozáson.

Murray fáradhatatlanul halászott, és végre, az utolsó nap, fogtunk két halacskát. :)

Egyet túráztunk, amit én egy idő után egyáltalán nem élveztem, mert nem vagyok szokva a meredek és keskeny ösvényekhez, amelyeknek az egyik oldalán ott tátong rám a "szakadékot" idéző hegyoldal.... Szóval, annyit mérgelődtem / ijedeztem, hogy végül az uticél előtt visszafordultunk. A kilátás azonban csodálatos volt.

A nyaralás második részletében anyósom is velünk volt. Jó volt egy kicsit együtt lenni.

Külön élmény volt este a tábortűznél mályvacukrot és mézes kekszet pirítani, amelyből egy-két kocka finom tejcsokival -a csoki persze szépen ráolvadt a cukorra - szendvicset formáltunk. (Kalóriás nyári amerikai nyalánkság, és nem csak! :)

A Detroit tó, akárcsak az otthoni Bözödi tó, valamikori lakott területet borít, annyi különbséggel, hogy itt tragédiák nélkül, tervezetten történt.

(Nem tudom, miért van az az érzésem, hogy erről már írtam?! Remélem, nem ismétlem magam!)

Kb. 300 fényképet nyomtattam nemrég, és a képek csoportosítása alapján is világos, hogy az idei augusztusi hónapunk nagyon mozgalmas és tartalmas volt. Két új fénykép-kollázst készítettem a konyhával szemközti folyosó falára: jó emlékeztetni magunkat a sok áldásra, amelyeket eseményeken, barátokon és a családon keresztül kaptunk, kapunk.... Még ott vannak a falon a Vásárhelyen tett látogatásról készült képek is, középen, a másik két, új képcsoport között...

Biblikusan az apaságról

A "Courageous" (Bátor) c. film most megy a mozikban itt Oregonban. A Kendrick fivérek munkája, akiknek a "Fireproof" c. filmje sokaknak ismerős.

A gyülekezetünk egyik tagja, az író Randy Alcorn lett felkérve arra, hogy könyvet írjon a filmhez, amely szintén megjelent.

Először a házasoknak szervezett konferencián hallottunk a filmről, és akkor láttunk részletet is belőle.

A héten hétfőn meg is néztük Murray-vel, ami nagy esemény, már csak azért is, mert nem könnyű Kaleb nélkül kimozdulni. Úgy történt, hogy Doug nálunk ebédelt, és előtte vagy utána :) az az ötlete támadt, hogy ő vigyáz Kaleb-re, hogy mi meg tudjuk nézni a filmet...

Be kell vallanom, hogy többször is könny szökött a szemembe... Azt hiszem, a legjobb film, amit valaha láttam: érdekes, minőségi és biblikus. A nézőt önéértékelésre, pozitív változásra készteti. A családról, és főként az APASÁGRÓL szól reálisan, és mégis inspirálóan. Elhangzik az evangélium természetes, szeretetteljes és reális bizonyságtevés formájában. Úgy gondolom, hogy a tragédia jelenléte a hitelességet teszi lehetővé a történet fonalában, a különböző élettörténetek pedig a néző érzelmi bekapcsolódását teszi valószínűbbé.

Nagyon ajánlom mindenkinek a megnézésre!

Bátorító

A 4. alkalom volt a mai a női bibliaóra hetenként megtartott sorozatában. Olyan jó volt! Hála Istennek! :)

Ez az első év, hogy a kezdettől részt veszek a bibliaórán. Annyira örülök ennek a lehetőségnek, hogy minden héten nemcsak az Igét tanulmányozzuk, hanem egy szűkebb csoportban is közösséget gyakorolhatunk!

A múlt évben, amikor a Mózes öt könyvét tanulmányozták a nők, jóval a bibliaóra őszi megkezdése után voltam az alkalmon először Nancy barátnőm jóvoltából, de csak egy rövid ideig jártunk. Akkor Kaleb kisebb volt, és a csoportbeszélgetésen ott volt velem. Emlékszem, hogy minden hétre sok olvasnivaló és "házi feladat" volt, annyira, hogy alig bírtam lépést tartani...

Olyan sok nő jár ezekre a bibliaórákra, hogy három különböző időpontban tartják meg minden héten. Tavaly kedd este mentünk, most én szerdánként járok reggel 9-re, mert akkor van gyerekfelügyelet. És micsoda áldás is ez! Kikapcsolódás és lelki épülés egyszerre!

Ezúttal a Filippi és a Kolossé leveleket tanulmányozzuk. A munkafüzetünk, ami inkább munkakönyv :), minden alkalomra 17-20 kérdés segítségével készít fel az alkalmakra, amelyeknek a struktúrája a következő: 10-15 perc éneklés, 45 perc előadás, 1 óra és 20 perc csoportbeszélgetés.

Különböző önkéntesek gondoskodnak a terem díszítéséről, a sütiről és innivalóról (kávé, tea), az érkezők fogadásáról, stb.

A csoportunk nagyon tetszik: 23-an vagyunk, amelyből három csoportvezető. Az egyik csoportvezetőt, egy nagyon kedves anyukát a vasárnap reggeli közösségünkből már ismertem, ami igencsak jóleső érzés volt az elején. Angela is a mi csoportunkban van, aki több mint húsz éve vándorolt ki Amerikába Bukarestből. Vele is találkoztam már korábban.

Jó a dinamikája a csoportnak, és, mind minden csoportban, megtalálhatóak a tipikus személyiségek is. :) Ami a fő, hogy egymást elfogadjuk és építsük: ez a cél.

....Közben eszembe jutott a női bibliaóra első alkalma, amely annyira különleges volt, hogy pár szót kénytelen vagyok ejteni róla: a nagy (istentiszteleti) teremben kb. 20 (vagy több) kerek asztal volt izlésesen reggelihez megterítve (amint már említettem, az alkalom, amelyet választottam, szerda reggel 9-kor kezdődik, ideális a reggelihez :). Minden asztal közepén a díszítés egy kartonból készült, de valódinak ható postaláda volt, amelybe az alkalom közös részének idejént betehette mindenki a kívánság-levelét erre az "bibliatanulmányozó évre" vonatkozóan. Majd mindenki megkereste a csoportját, ahol többnyire ismerkedéssel telt el a hátralevő idő...

Játék-ötlet ismerkedéshez, amelyet a második alkalmon láttam: különböző színű M&M cukorkákból választott mindenki négy különböző színűt, majd a vezető által előkészített, színekkel megjelölt kérdésekre így válaszolt sorban mindenki.

És, akkor végre eljutottam a mai alkalomhoz: a 2. leckét boncolgattuk, amely a Filippi levél mind a 4 részének az áttekintése volt.

A könyvünk által Aquinói Szent Tamástól idézett imát én is idézem most:

"PRAYER

Give me, O Lord, a steadfast heart, which no unworthy affection may drag downwards; give me an unconquered heart, which no tribulation can wear out; give me an upright heart, which no unworthy purpose may tempt aside. Bestow on me also, O Lord my God, understanding to know You, diligence to seek You, Wisdom to find You, and a faithfulness that may finally embrace You, through Jesus Christ our Lord, Amen."

(Famous Book of Prayers)

Blog Recommended for visiting

I've just found this blog today, started by a Christian mother of 5, serving as a missionary pilot wife in Indonesia (she is the daughter of the leading pastor from our church).

It is a great initiation to encourage mothers, to help them connect and get closer to God in their privileged task of mothering...

Take a look if the English language is not a problem for you, and if you want to read similar issues you are facing as a mother.

Most of all, BE ENCOURAGED! You are not alone! :)))

Szülinap! - Murray's Birthday!!!! :)

Murray ma 35 éves. :)

A tegnap meglepetés-szülinap volt.

Brenden és Kathy segitségével sikerült vasárnap délután a férjem figyelmét elterelni, igy az 5 órára hűségesen összegyűlt vendégseregnek sikerült a sportlövészetből Brenden-nel hazaérkező Murray-t alaposan meglepni.

Már egy ideje terveztem a meglepetést, sok fejtörést okozott, sok telefonálásba került, de megérte!

Sikerült az egészet úgy összehozni, hogy Murray nem sejtett semmit! :)

...Pedig, akkora fazék chilli-t főztem, mint még soha. :)...

Az az igazság, hogy szombaton egész nap oda volt dolgozni, igy nem volt tanúja annak, hogy két óriási adag brokolis csirkét készitettem elő vasárnapra. Az aluminium tepsik az aluminium fóliával befedve egész jól beillettek a hűtő összképébe... A tortára viszont már nem volt idő szombaton. Azért nem, mert program is volt aznap, 1-re egy magyar református istentiszteletre mentem el Kalebbel, amelyet az oregoni magyarok egyik csoportja szervez néhányszor évente (nekem ez volt az első alkalom)... Nagyon jó volt ott lenni, kicsit ismerkedni más magyarokkal, istentisztelet után együtt fogyasztani a magyaros büféből, stb.

Az idő azonban alaposan eltelt.....

Igy vasárnap reggel a szokásosnál korábban keltem tortát sütni. Az Edith (köszönet a receptért!) karamelles-csokis receptjével próbálkoztam, ami egy kicsit több időt vett igénybe a lapok miatt, és szokás szerint nekem nem úgy alakult, ahogy kellett volna, de meglett. És, miután a hűtőben állt délutánig, egész igéretesen nézett ki végül... A vendégsereg nagyon szerette....

Mig Murray és Brenden odavoltak, kicsit hamarabb megérkezett Kathy a lányával, Amandaval, ami nagy segitség volt nekem a teritésben, rendezésben.

Eljött Vicki, Seena (nagyobb lánytestvér), Linsey (Seena lánya), Leslie (Murray húga), John (Murray nevelőapja), Doug (barát), Jeannie és Devereux (barátok), Kathy és Brendon (barátok), Amanda (lányuk). Összesen 14-en voltunk. :)

Különleges pillanat volt, amikor mindenki sorban megosztotta Murray-vel a hozott igeversét és áldását (áldáskérését).

Hála Istennek ezért a szép délutánért!

P.S. A házicsokinak, amit nem kifejezetten a szülinapra készitettem, de minthogy igyekeztünk a kilóink miatt lassan enni, megmaradt, NAGY sikere volt!

Az első nagy ijedelem :(

Ma reggel a sürgősségire kellett menjünk Kalebbel, mert leesett a székről, és kihasatt az ajka alatt, pontosabban az eséstől a kis fogai átszúrták-vágták az ajkát.

Mondanom sem kell, hogy én is sirtam, amikor láttam, hogy mi történt, hogy tele a kis szája vérrel, bár nagyon igyekeztem nyugodt maradni. Murray nem volt itthon, sőt a szokásostól eltérően a szomszéd államban dolgozott, őt kár lett volna mobilon hivni, úgyse tudott volna hazarepülni... Egy rövid tépelődés után a karomban levő sirő, vérző gyerekkel az autóhoz rohantam le, közben Vicki-t hivtam, aki a nagyon közel lakik hozzánk. Nem magyarázkodtam, se idő, se lelki erő nem volt hozzá, csak kértem, hogy azonnal jöjjön.

Vicki-nek a jelenléte kicsit segitett megnyugodni, javaslatára visszamentünk a lakásba, ahol a kicsi is megnyugodott hamarosan, és a vérzés is lassan elállt. Abban a lelkiállapotban valószinűleg balesetveszélyes lettem volna az úton!

Ezek után hivtam fel Murray-t, majd a klinikát. A nővér azt ajánlotta, hogy menjünk a sürgősségire, mert ha szükség lenne varrásra, ők azt nem tudják lebonyolitani.

Igy a sörgősségin kötöttünk ki reggel 9 óra körül: a helyzet felmérése, papirmunka stb. után érzéstelenitették valamiféle zselével a Kaleb ajkát, utána alaposan kitisztitották, majd egyfajta orvosi "ragasztót" tett az orvosnő a sebre kivül.

Fél 12-re itthon voltunk.

Kaleb egy jót aludt szegény a viszontagságok után, délutánra már egészen jókedve volt...

Hála Istennek, hogy nem történt nagyobb baj!

Boldog születésnapot Molnár Áron Dánielnek! :)

Szeptember 1.

Daninak a születésnapja. :)

Sok szeretettel gondolunk Rád, Dani, és kivánjuk, hogy különleges módon érezd ma Istennek és családodnak a szeretetét.

Puszi,

Murray, Kaleb Dávid és Adina

Pillangó-kert

Adós vagyok egy beszámolóval a "Pillangó-kertről"... Én neveztem el igy... Hivatalos nevét lásd a fotók némelyikén. (A fotók két különböző látogatásunk alkalmával születtek).

Vicki-től hallottunk először a kertről, amely nem messze tőlünk egy park mellett található: anyósom már két éve besegitett a kert működtetésében, amely azzal a céllal született, hogy egy ingyenes, biztonságos, szép, érdekes és tanitó jellegű kerttel szolgáljon a környék gyerekei fele. Egy keresztény házaspár kitartó munkájának az eredménye ez a nagyszerű hely.

A fő attrakció a pillangó-pavilon, amely pár hétig a pillangók otthona, és amelyben igy nyomon követhető a pillangók életének gyönyörű körforgása. A pillangók ünnepélyes szabadon bocsátásával zárul a kert nyári programja.

Van itt lehetőség növényekkel ismerkedni, lehet bábozni, bújócskázni a kerti labirintusban, tanulni a pillangókról a természetismereti pavilonban, stb. Nem utolsósorban, minden gyerek választhat egy könyvet magának.

A kertben termő zöldséget az egyik élelmiszer központnak ajándékozzák, amelyen keresztül a kerti finomságok a rászorulókhoz jutnak el.

Az idén mi is eljutottunk néhányszor a kertbe, egy alkalommal a szomszéd gyerekeket is magunkkal (Kaleb és én :) vittük (hat gyerek volt az autóban :).

A záróünnepségre nem jutottunk el, mert korábban máshova igérkeztünk el, de benéztünk késő délután a kertbe. A virágok gyönyörűek voltak!