Még mindig

...betegek vagyunk, talán én a leginkább.

Kaleb kezdte a sort, Murray folytatta, végül én is bekapcsolódtam. A gyógyulás sajnos még egyikünknél sem mutatkozik tartósan.

Nem mentünk vasárnap imaházba, elmaradt részemről a női bibliaóra, és, amit leginkább sajnálok, az édesanyák alkalma, ami egy hónapban csak egyszer van. Úgy döntöttem, nem megyek betegen, főként a kedves új ismerőseimre gondolva, akikkel egy asztalnál szoktunk ülni: az egyik babát vár, a másiknak újszülött babája van... egyiküknek, meg senkinek nem hiányzik a hűlés... :)

A gyülekezeti gyerekfelügyelet szabálya meg úgy szól, hogy ha 30 perc alatt kétszer meg kell törölni a gyerek orrát, akkor nem fogadják. Kaleb ebbe a kategóriába tartozik jelenleg...:(.

De, van egy jó hirem is: tegnap komoly segitségem volt. A "salsa verde" mexikói csipős szósz készitéséhez kellett megtisztitanom az idei "tomatillo" termésünket, amit a paradicsommal együtt nemrég szedtünk le. Kaleb egyes-egyedül odahúzott egy széket a konyhába, felmászott rá, és munkát keresett magának. :)

Igazán különleges érzés volt megtapasztalni, hogy milyen érzés az, amikor "az ember lányának" :) a gyereke - aki még nincs 2 éves - életében először hasznosan segit. :) Olyan aranyos és kitartó volt!