Kislányunk érkezése

Úgy tűnik, hogy sokat kellett várnunk rá, az érkezése mégis gyorsnak bizonyult, annál is inkább, mivel először szeptember 27-ét mondtak, majd október 1-jére változtatták a várható születési dátumot. A Gondviselő terve szerint azonban szeptember 23-án született meg a kislányunk, vasárnap reggel (12:27). A neve: Sarah Noémi Adina. Azóta szinte röpül az idő - kivéve éjszaka :) -, és már egy hetes és 3 napos a kislányunk. Megint babázunk és ismét rácsodálkozunk arra, hogy milyen picike az ember a vándorlása kezdetén. Négyen vagyunk, és tanulnunk kell még, hogy ezt a felállást mind derűsebben éljük meg. :) Mindegyre hálára mozdul a szivem, amikor arra gondolok, hogy Isten velünk volt a szűlésnél, hogy a férjem kezét foghattam, amikor csak szükségem volt rá, hogy Sarah egészséges, hogy van anyatej és étvágy is, hogy a családunk gazdagodott, hogy fiúnk mellett lányunk is van.... :) ...A második szűlés intenzivebb és sokkal rövidebb volt, mint az első. A figyelmeztetést megkaptuk jó előre, mégis kissé sokkolóan hatott rám, hogy a fájások 6 1/2 percre voltak egymástól, amikor elindultunk szombat este 7 körül a kórházba, és mire odaértünk, már 2 1/2 percre érkeztek... Nagyon gyorsán felvittek a szűlészetre, miután ezt az információt meghallották a sürgősségin. Még éppen volt annyi idő, hogy előkészitsenek az epidurálra. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert hihetetlen könnyebbséget jelentett a fájdalom megszűnésével. Különleges kegyelem volt úgy szűlni, hogy otthon a vasarhelyi gyülekezet közben imádkozott értünk - ahogy azt utólag megtudtuk. Igy már sokkal inkább érthető, hogy miért ment minden olyan gördülékenyen: az Úr meghallgatta az imákat! Kicsi lányunkat a születése után azonnal a mellemre tették, és csak kb. 1 1/2 órával később fürdették meg, csepegtettek a szemébe, stb. A méhlepényt még meg sem szűltem, és Sarah már ügyesen szopott. Joanne, az ügyeletes bábaasszony, és a nővérek mind nagyszerű munkát végeztek, végig nagyon segitőkészek és kedvesek voltak. A kórházban töltött két és fél nap nagyszerű kényeztetés volt minden szempontból, sokat segitett a pihenésben, az átállásban. Kedden délután jöttünk haza. Kaleb már annyira várt, hogy kint ült az ajtó előtt, és minden autó láttán azt kérdezte Vicki mamától, hogy mi jövünk-e haza... Ideje volt hazajönni. :)