Gondolatok visszapillantás közben...

Gyönyörűek az ősz szinei, különösen akkor, amikor napsütéssel párosulnak. Kifogtunk pár ilyen szivmelengető órácskát zöldségvásárlás ürügyén: Kaleb kiszaladgálhatta magát a kukoricásban, ami a piac mellett most kellemes bújócskázásra nyújt lehetőséget. A diszités, sajnos, inkább a Halloween jegyében történt a kinti sátor körül, de legalább nem akkora túlzással és nem olyan ijesztő módon, mint az áruházakban. Ezért is örülök annak, hogy mindjárt volt és nincs Halloween. Remélhetőleg a sok visszataszitó kellék is hamarosan eltűnik a nyilvános helyekről, és nem kell folyton a "csúnya" hangoztatásába menekülnöm Kalebnek adott magyarázatképpen... Amúgy még mindig nem értem, hogy a profit nevében hogy tudott ide fajulni a Halloween ünneplése. Azt sem értem, hogy sok keresztény miért vesz részt benne a gyerekeknek való szórakozás cimén... No, de nem erről akarok irni. Túlságosan lehangoló. Ott tartottam, hogy milyen nagy kincs itt Portlandban a napsütés és a gyerekricsaj. :) Álljon itt pár kép több fontosabb családi mozzanatról, pl. annak bizonyitása végett, hogy érdemes "Előtte" és "utánna" effektusról beszélni a Kaleb hajvágását illetően. Mintha megnőtt volna hajvágás után, azaz eltűnt a kisgyerek a göndör fürtjeivel... És, minthogy ezeket a képeket a telefonomról töltöttem le, pár régebbi kép is lesz. Sarah Noémi Adina először az imaházban. :) Első sétánk hármasban. A vasárnapi iskolában a fiúnk az egyik legbuzgóbb résztvevő: ő az utolsó az asztalnál, amikor kekszről van szó. Végül, Édesanya májusban.

Ma lett 1 hónapos :)

Szeretném, hogy ne legyen az igaz ránk, hogy a 2. gyerekről alig készitünk képeket. :) Ugyanolyan drága a szivünknek a Második, mint az Első, bár igaz, több dolgunk van most, mint bármikor azelőtt. :) De, nagyon elhatároztam, hogy megteszek minden telhetőt annak érdekében, hogy legalább annyira vagy még jobban igyekezzek nyomokat hagyni a kislányunk első éveiről, mint ahogy azt a fiúnkkal tettük... Meglátjuk, mi lesz az eredmény. :) Ez a képsor tehát az első hónap határkövéről beszél.

3 hét és 3 nap

Sarah Noémi Adina 3 hetes és 3 napos. Hihetetlen, de már kinőtte az újszülött ingecskéket... Megvolt az első itthoni fürdetés is az egész család közreműködésével. Egy héttel ezelőtt voltunk másodjára a doktor bácsinál. Nagy örömünkre szépen gyarapodott a kislányunk, eljutott arra a súlyra, amivel Kaleb született (kicsi eltéréssel): 8,13 font (3,68 kg). Ma megpróbáltam képeket késziteni, mert sürget az idő ugyebár. :) Nem volt egyszerű, mert ma egy kicsit többet nyugtalankodott, mint máskor.

Kislányunk érkezése

Úgy tűnik, hogy sokat kellett várnunk rá, az érkezése mégis gyorsnak bizonyult, annál is inkább, mivel először szeptember 27-ét mondtak, majd október 1-jére változtatták a várható születési dátumot. A Gondviselő terve szerint azonban szeptember 23-án született meg a kislányunk, vasárnap reggel (12:27). A neve: Sarah Noémi Adina. Azóta szinte röpül az idő - kivéve éjszaka :) -, és már egy hetes és 3 napos a kislányunk. Megint babázunk és ismét rácsodálkozunk arra, hogy milyen picike az ember a vándorlása kezdetén. Négyen vagyunk, és tanulnunk kell még, hogy ezt a felállást mind derűsebben éljük meg. :) Mindegyre hálára mozdul a szivem, amikor arra gondolok, hogy Isten velünk volt a szűlésnél, hogy a férjem kezét foghattam, amikor csak szükségem volt rá, hogy Sarah egészséges, hogy van anyatej és étvágy is, hogy a családunk gazdagodott, hogy fiúnk mellett lányunk is van.... :) ...A második szűlés intenzivebb és sokkal rövidebb volt, mint az első. A figyelmeztetést megkaptuk jó előre, mégis kissé sokkolóan hatott rám, hogy a fájások 6 1/2 percre voltak egymástól, amikor elindultunk szombat este 7 körül a kórházba, és mire odaértünk, már 2 1/2 percre érkeztek... Nagyon gyorsán felvittek a szűlészetre, miután ezt az információt meghallották a sürgősségin. Még éppen volt annyi idő, hogy előkészitsenek az epidurálra. Nagyon örültem ennek a lehetőségnek, mert hihetetlen könnyebbséget jelentett a fájdalom megszűnésével. Különleges kegyelem volt úgy szűlni, hogy otthon a vasarhelyi gyülekezet közben imádkozott értünk - ahogy azt utólag megtudtuk. Igy már sokkal inkább érthető, hogy miért ment minden olyan gördülékenyen: az Úr meghallgatta az imákat! Kicsi lányunkat a születése után azonnal a mellemre tették, és csak kb. 1 1/2 órával később fürdették meg, csepegtettek a szemébe, stb. A méhlepényt még meg sem szűltem, és Sarah már ügyesen szopott. Joanne, az ügyeletes bábaasszony, és a nővérek mind nagyszerű munkát végeztek, végig nagyon segitőkészek és kedvesek voltak. A kórházban töltött két és fél nap nagyszerű kényeztetés volt minden szempontból, sokat segitett a pihenésben, az átállásban. Kedden délután jöttünk haza. Kaleb már annyira várt, hogy kint ült az ajtó előtt, és minden autó láttán azt kérdezte Vicki mamától, hogy mi jövünk-e haza... Ideje volt hazajönni. :)