Június 24. Különleges vasárnap: már az is nagy sikerélmény volt, hogy időben felkeltünk ahhoz, hogy az első istentiszteleten vegyünk részt 9-től. Erre azért is volt szükség, hogy istentisztelet után azonnal indulhassunk Salem-be, ahova John és Toi részéről kaptunk meghívást. A hősökre emlékeztünk ezen a vasárnap, ami minden évben különleges ünneplést és programot jelent a gyülekezetben. Az idén a fiatal Smiley Scotty kapitány volt a meghivott előadó. Személyes élettörténetével egészen közel hozta hozzánk azt a valóságot, hogy olyan kortársaink vannak, akiknek a hősiessége komoly személyes áldozatba került. Az ő esetében a két szeme világába, mert egy iraki öngyilkos bombázás során teljesen megvakult. Megragadott, ahogy a "mindenre van erőm a Krisztusban" (Fil 4,13) vezérige kontextusát magyarázta: nem akkor kell elhangzania, és nem akkor hangzik el ez a kijelentés, amikor minden nagyon jól megy az életünkben, erősek vagyunk, hanem a próba idején, amikor nyomorúságban vagyunk. Könyvet is írt az életének nagy megpróbáltatásáról és az abból születő áldásokról, amelynek a címe Hope Unseen (Nem látható reménység). ...Időben megérkeztünk Salem-be, Oregon állam fővárosába. Toi kedvesen fogadott, John kicsit később érkezett haza, amikor mi már indulni készültünk a parkba, ahol a gyerekek körhintázhattak a Toi ötletes terve szerint... Hazafele (azaz a John-ék háza fele) megálltunk az Oregon állam parlamentépülete mellett, amely az első telepes / úttörő aranyozott szobra miatt különösen érdekes. Később jó volt John-éknál beszélgetni és grillezni, ugyanakkor felejthetetlen látvány volt a nagymamák és az unokák labdajátéka is az udvaron. :)