Pihenés helyett addósságaim törlesztése :)

Ma úgy döntöttem, hogy alvás helyett inkább beszámolót és elmaradt e-maileket fogalmazok. A ti kedvetekért! :) Abban a reményben, hogy örülni fogtok az életjelnek.

Ugyanis, még élünk és mozgunk, Isten kegyelméből, történnek is emlitésre méltó dolgok, de a buzgóságom kissé meglankadt az utóbbi időben, ami az irást illeti...

Ha emlékezetem nem csal, gondolatban már rég beszámoltam nektek:

1) a női csendesnapokról is. Azért is volt különleges élmény a számomra, mert kb. két év után először mentem pár napra Kaleb nélkül valahova... Furcsa is volt: az első pár órában hazatelefonálgattam, hogy lássam, hogy van a család nelkülem, de csalódásomra :) egész jól birták anya nélkül... :) Aztán, a helyszin is gyönyörű volt: az egyik óceán parti konferenciaközpontban élveztük az előadásokat, a közösséget és a finom ételeket, amelyek minden nehézség nélkül nélkülünk készültek el. :)
Az előadó, Dawn Smith Jordan (http://www.dawnsmithjordan.com) is különleges volt, akinek a ma látható gazdag szolgálata egy régi, családi tragédia tapasztalatából született Istennek a titokzatos terve szerint. A nővére 17 éves volt, amikor valaki a házuk postaládája mellől elrabolta és megölte. A gyilkos később a börtönben megtért, és levélben bocsánatot kért a családtól. A megbocsátás leckéjét nagyon nehéz próba által kellett ez a keresztény család megtanulja.

2) a születésnapomról, amit ebben az évben kivételesen két tortával és két külön vendégsereggel ünnepeltünk. :) (Úgy látszik, a 33-as határkő különleges az életemben.)

3) a húsvétunkról, amelynek a csúcspontja az idén is a gyülekezetben töltött idő volt. A feltámadás diadalát idéző kórus és zenekara könnyekre fakaszott. Nem érzelmességből, hanem a Lélek jelenlétéből következett...

A családdal a reggelinél voltunk együtt, ünnepi vacsorára pedig az új magyar barátainkhoz voltunk hivatalosak, Zsuzsához és Istvánhoz, akik nagyon kedvesen fogadtak. Kalebet sok-sok meglepivel várták, amelyek a kertben voltak elrejtve. :)

Egy héttel az ünnep előtt szombaton a magyar istentiszteleten is részt vehettünk ketten Édesanyámmal. A Kanadából érkező lelkész élő hitű prédikációi frissitő erővel hatott rám, és remélem a többi hallgatóra is.

4) a családunk legnagyobb ajándékáról, második babánk várásáról (ez lenne a 18. hét, ha jól számolom).
Az első három hónap kissé rázósabb volt, de Istennek hála, mára már egész jól érzem magam, ami abból is látható, hogy rászántam magam az irásra. :)

5) Kalebről, aki akkorát nőtt, hogy már nem birom 10 másodpercnél tovább ölben vinni. Nem mintha ez ennyire fontos lenne normális körülmények között, de ha úton vagyunk, és éppen megunja a gyaloglást, akkor nyafogni kezd, és nem mindig sikerül olyan hatékonyan fegyelmezni, hogy a lábán menjen tovább. A babakocsinkat ugyanis valaki megkivánta, és ellopta. Még nem vettünk újat, remélem, majd hamarosan...

Remélem, minden kedves olvasóm jót majálisozott ma. :) (Itt, Portlandban esik a májusi eső, nincs kilátás grillezésre.)

Kivánok egy nagyon szép májusi hónapot!