Újdonságok és teljesitmények a 18. hónap határán...

Nem is mondtam még, hogy Kaleb Dávid betöltötte a 18. hónapot május 25-én. :)

Minden hónap, sőt minden hét, néha minden nap :) hoz valami érdekességet a szülői szívünk számára, amely mosolyra, nevetésre fakaszt, amit igyekszünk megjegyezni és dokumentálni. :)

Nem olyan rég Kaleb először elkezdte "helyesen" használni a kanalat, azóta nem hajlandó megengedni, hogy mi etessük. Ebben a fázisban kénytelen voltam teljes mértékben lemondani a nedves törlők költséges használatáról, és a hagyományos mosdatás a program szinte minden étkezés után. ... Ma döbbentem rá, hogy eljött az ideje, hogy levest is kapjon, mert a kedvenc foglalkozása a víz kanalazgatása, még fürdetés közben is folyton inna a játékokból (hasztalan minden elterelési hadművelet).

Eddig nem érdekelték a plüssállatok. Újabban megtetszett neki az egyik maci, amit - ha jól emlékszem - Danitól és Nórától kapott, akik nagylelkűen átengedték egyik kedvenc játékukat Kalebnek még novemberben, amikor a múlt évben otthon voltunk... Kihasználva ezt a váratlan fordulatot kicsit babázni tanítgattam a macival, ami szerintem egyszerűen a kedvesség, gyöngédség, a törődés értékeit tanítja meg.

Kitartóan gyakorolja a lépcsőjárást... Látogatóban voltunk egy családnál, akiknek a vidékies házatája nagyon sok izgalmas kihívást tartogatott egy ekkora kicsi fiúnak. Volt ott egy jó meredek falépcső is, és miután a házinéni kedvesen végigmutogatta a kertjét, levezetve minket a lépcsőn is, Kaleb azt kívánta, hogy mindkettőnknek a kezét fogva kétpercenként lesétáljunk a lépcsőn. :) Ott történt, hogy fürgén egyedül indult neki a lépcsőmászásnak a korlátba kapaszkodva. Ilyet eddig még nem csinált. Azért igyekeztünk nem lemaradni mögötte, hogy nehogy egyensúlyát vesztve leessen...

Megérti, amikor magyarul beszélek vele, és nagyon élvezi, amikor játékosan számolunk. Sokszor néz közben az apjára, és várja, hogy ő is mondja velem a számokat (1-től 10-ig), mert az tetszik neki a legjobban, amikor mindketten számolunk... Amikor azt kérdezem, hogy "Hol a maci?", szalad és megkeresi... Ez új, és nagyon büszke vagyok rá. Egészen felvillanyozott a tudománya, és lelkesebben tanítom neki a tárgyakat és a kifejezéseket.

Amikor étkezés előtt imádkozunk, nyújtja a kezét, mert tudja, hogy meg szoktuk fogni egymás kezét... Hát nem aranyos?! :))

Sokkal irányíthatóbb, amikor gyalog megyünk valahova, szívesen fogja a kezemet, ha nem is állandóan...

Ha meg sikerül kaparintania valamelyik kulcsköteget, akkor odamegy az ajtóhoz, és próbálja kizárni.

Néhány nappal ezelőtt sikerült először kinyitania belülről a fürdőszobaajtót. Murray kivülről kopogott, és ezzel motiválta az akciót. Annak örvendek, hogy arra még nem jött rá, hogy kivülről is ki lehet nyitni az ajtót, az nem lenne túl jó, mert a fürdőszoba tiltott terület ugyebár... :). Ha már az ajtónál tartunk: ma majdnem rosszúl lettem, amikor a fürdőszobából kijőve azt láttam, hogy Kaleb kinyitotta az erkélyre nyiló ajtót, és ott áll nevetve az erkélyen. Ez azért olyan ijesztő, mert símán elfér két rács között... Azóta Murray megoldotta a problémát: a délután felszerelt egy "védőberendezést". Olyan jó volt látni a Kaleb örömét, amikor végre kedvére birtokba vehette az erkélyt is...

Már több hete felfedezte a porban való játszás örömeit. Újabban az is a kedvence, hogy minden kavicsot, bokrot a kezembe hordjon... :)