Mi ketten

... :)))

Vicki vigyázott a kislegényre, amig én fodrásznál jártam ma délután. Murray-nek fontos elfoglaltsága volt.

Jószomszédi viszony

Dolgozunk rajta... :)

Ahol lakunk, a közvetlen tőszomszédságban két mexikói család lakik, akik rokonok: az apák testvérek. Az emeleten mellettünk lakó családban a nagymama a fő segítség, aki nézetem szerint összesíti magában a család-centrikus kultúrák nagymamáira jellemző jó tulajdonságokat.

Az emeletre vezető lépcső a gyerekek gyakori találkozóhelye, ami kezdetben kissé zavart a zaj miatt, főként ha Kaleb aludt.

...Augusztusban lesz egy éve, hogy ideköltöztünk. Az első pár hét hamar bevezetett minket az új hely viszontagságaiba: úgy esett, hogy a hétvégéken nekünk is hallhatnunk kellett a szomszédok zeneválogatását, ha akartuk, ha nem. Ezt illedelmesen szóvá tettük. A hatás nem maradt el, azonban attól kezdve találkozásaink és köszönéseink kissé fagyos fogadtatásban részesültek... Szóval, kapcsolatunk kezdetben kissé rázósan alakult.

Az sem sokat segített, hogy a második autónk vásárlása után a házmesternő, Bonnie figyelmetlensége miatt erős bizonyitékkal a kezünkben a szomszéd egyik parkolóhelyét foglaltuk el. Mindkét fél becsülettel lobogtatta a papirt, amelyet ugyanarra a parkolóhelyre állitottak ki...

Komoly imatémánkká vált idővel a jószomszédi viszony. Méltán...

Amikor barátaink a szellemi szükséget látva az örömhirklubb ötletével álltak elő, úgy éreztük, az a mi szomszédainkkal lehetetlen lenne. A szükséget természetesen mi is észleltük, de falakkal találtuk szembe magunkat.

A férfiak vonalán idővel minden kicsit jobban kezdett menni: többször elbeszélgettek, és lassan kezdett minden felderülni. A gyerekek is kezdték viszonozni a köszönést... Egy-egy mosoly is felvillant...

Miután Murray eladott a család egyik ágának egy szárítógépet, majd még egyet egy másik rokonnak, a dolgok egycsapásra megváltoztak...

Micsoda megkönnyebülés!

Azóta a nagymama főztjét többször is megkóstoltuk, meghivást kaptunk egy születésnapi partira, és tervezünk egy magyar vacsorát nálunk.

Egészen megnyilt a látóhatár!

Hála Istennek érte!

Imádkozzatok, hogy jó tanúk legyünk.

Linsey ballagása

Kiváncsi voltam, hogy milyen egy amerikai ballagás: hát nem sokban különbözik az erdélyi ballagásoktól. Ugyanúgy ott kell lenni időben, ha az ember ülő- és jó helyet akar, kicsit unalmas a ceremónia :), de sokkal hosszabb, mert minden végzősnek fel kell vonulnia fényképre, kézfogásra és az oklevél átvételére.

Szerintem itt sokkal jobb az, hogy az oklevelet már a ballagáson kézbe kapják a diákok. Ezt otthon is úgy kellene, elvégre elég fontos a papír, vagy nem? :)

Feltűnt nekem már korábban is, hogy itt a középiskolások sokkal idősebbeknek néznek ki, különösen a lányok. Lehet, hogy ez a make-up, ékszer és egyebek állandó használata miatt van.

A legfurcsább viszont az időzités volt: este 7-kor kezdődött a ballagás. Ez Kaleb miatt kicsit előnytelen volt a mi esetünkben, mert mire a pizzázóba érkeztünk, ahol a szűk család összegyűlt ünnepelni, már 9 óra volt (jó egy órával az esti fektetés után).

Bár keveset tudtunk ülni, nagyon jól éreztük magunkat, örültünk a találkozásoknak, örültünk Linsey-nek, a Murray unokahúgának...

Itt jegyzem meg, hogy a családban és a baráti körben több házasodás is lesz a nyáron: két sógornőm, egy barát és egy otthoni esküvő. Ráadásul ebből kettő egy napon lesz, július 9-én. Az a jó, hogy egyik délután 2-kor, a másik este 7-kor kezdődik. Reméljük, igy mindkettőn tiszteletünket tehetjük.

Nagyon szeretem a mennyegzőket! :) Sajnos az emlitettekből csak az egyik lesz az, a többiekért még imádkozunk.

Képmagyarázat, 1. kép: A két legkisebb unokatestvér nagyon ragaszkodik egymáshoz. Legalább 3 percen keresztül tartott a szeretetteljes ölelés a Kaleb kezdeményezésére, Parker meg belement. :))

Újdonságok és teljesitmények a 18. hónap határán...

Nem is mondtam még, hogy Kaleb Dávid betöltötte a 18. hónapot május 25-én. :)

Minden hónap, sőt minden hét, néha minden nap :) hoz valami érdekességet a szülői szívünk számára, amely mosolyra, nevetésre fakaszt, amit igyekszünk megjegyezni és dokumentálni. :)

Nem olyan rég Kaleb először elkezdte "helyesen" használni a kanalat, azóta nem hajlandó megengedni, hogy mi etessük. Ebben a fázisban kénytelen voltam teljes mértékben lemondani a nedves törlők költséges használatáról, és a hagyományos mosdatás a program szinte minden étkezés után. ... Ma döbbentem rá, hogy eljött az ideje, hogy levest is kapjon, mert a kedvenc foglalkozása a víz kanalazgatása, még fürdetés közben is folyton inna a játékokból (hasztalan minden elterelési hadművelet).

Eddig nem érdekelték a plüssállatok. Újabban megtetszett neki az egyik maci, amit - ha jól emlékszem - Danitól és Nórától kapott, akik nagylelkűen átengedték egyik kedvenc játékukat Kalebnek még novemberben, amikor a múlt évben otthon voltunk... Kihasználva ezt a váratlan fordulatot kicsit babázni tanítgattam a macival, ami szerintem egyszerűen a kedvesség, gyöngédség, a törődés értékeit tanítja meg.

Kitartóan gyakorolja a lépcsőjárást... Látogatóban voltunk egy családnál, akiknek a vidékies házatája nagyon sok izgalmas kihívást tartogatott egy ekkora kicsi fiúnak. Volt ott egy jó meredek falépcső is, és miután a házinéni kedvesen végigmutogatta a kertjét, levezetve minket a lépcsőn is, Kaleb azt kívánta, hogy mindkettőnknek a kezét fogva kétpercenként lesétáljunk a lépcsőn. :) Ott történt, hogy fürgén egyedül indult neki a lépcsőmászásnak a korlátba kapaszkodva. Ilyet eddig még nem csinált. Azért igyekeztünk nem lemaradni mögötte, hogy nehogy egyensúlyát vesztve leessen...

Megérti, amikor magyarul beszélek vele, és nagyon élvezi, amikor játékosan számolunk. Sokszor néz közben az apjára, és várja, hogy ő is mondja velem a számokat (1-től 10-ig), mert az tetszik neki a legjobban, amikor mindketten számolunk... Amikor azt kérdezem, hogy "Hol a maci?", szalad és megkeresi... Ez új, és nagyon büszke vagyok rá. Egészen felvillanyozott a tudománya, és lelkesebben tanítom neki a tárgyakat és a kifejezéseket.

Amikor étkezés előtt imádkozunk, nyújtja a kezét, mert tudja, hogy meg szoktuk fogni egymás kezét... Hát nem aranyos?! :))

Sokkal irányíthatóbb, amikor gyalog megyünk valahova, szívesen fogja a kezemet, ha nem is állandóan...

Ha meg sikerül kaparintania valamelyik kulcsköteget, akkor odamegy az ajtóhoz, és próbálja kizárni.

Néhány nappal ezelőtt sikerült először kinyitania belülről a fürdőszobaajtót. Murray kivülről kopogott, és ezzel motiválta az akciót. Annak örvendek, hogy arra még nem jött rá, hogy kivülről is ki lehet nyitni az ajtót, az nem lenne túl jó, mert a fürdőszoba tiltott terület ugyebár... :). Ha már az ajtónál tartunk: ma majdnem rosszúl lettem, amikor a fürdőszobából kijőve azt láttam, hogy Kaleb kinyitotta az erkélyre nyiló ajtót, és ott áll nevetve az erkélyen. Ez azért olyan ijesztő, mert símán elfér két rács között... Azóta Murray megoldotta a problémát: a délután felszerelt egy "védőberendezést". Olyan jó volt látni a Kaleb örömét, amikor végre kedvére birtokba vehette az erkélyt is...

Már több hete felfedezte a porban való játszás örömeit. Újabban az is a kedvence, hogy minden kavicsot, bokrot a kezembe hordjon... :)