Amikor ez mégis megadatik, fájni kezd a veszteség, amelyet a halandóságunk gyarlóságai okoztak csalárd képmutatással bennünk...
Isten beszél az emberhez, és az ember meghallja, amikor elvesziti magabiztosságát és az értelmes magyarázatait, amikor búcsúznia kell, és a távozó nem hallhatja már a búcsúszavakat.
...a Mindenható bölcsessége tökéletes. A hit igy látja. Az isteni tervben az is benne van, hogy egy ember által nagyon sok ember életét érintse meg. Úgy gondolom, ez történt és történik a napokban a Szabolcs elköltözése által is...
Milyen szépen megfogalmaztad ezt a szomorú eseményt!:)
ReplyDeleteEzek a szavak, Adina, ezek a gyönyörű magyar szavak! Ó de fáj a szívem, hogy olyan messze vitted! Mekkora tehetség! Kívánom, hogy ott is kamatoztasd!
ReplyDeleteSzerintem ez egyenesen mehetne a Mustármagba...
Nagyon köszönöm, Maresz és Márta, hogy megjegyzésre méltattatok! :) Időnként jólesik az anyanyelvemen kiirni a gondolataimat, érzéseimet... és az is nagyon jó érzés, hogy tudtomra adjátok, hogy olvastatok. :)
ReplyDeleteOsztom az előttem szólók véleményét.
ReplyDeleteSzép, míves szavak mély tartalommal. Lélekmelegítő. Köszönöm én is.
Adina, köszönöm a megtisztelő megjegyzésed.
ReplyDelete