Elindult a fiú

A legkönnyebb érdekes hírrel kezdeni ilyen hosszú hallgatás után:

Kaleb elindult egy hete, megtette az első (kb.) 15 lépést egyedül. Nagy volt az öröm!

Éppen egy karácsonyi összejövetelen voltunk, és én nem is láttam, de legalább Murray tanúskodhatott róla nekem. J

Azóta se lépegetett olyan sokat egyedül, még félénk és nem bízik magában eléggé, de azért próbálgatja.

Az otthon – Marosvásárhelyen – töltött idő nagyon szép volt, elröpült, mint az álom. Mind tervezgettem, hogy mi mindenről írok majd, de lám, csak a hallgatás ’történt’ mostanában ilyen szinten. De, azért még nem mondtam le egészen az írásról...

Jól esik a lakásban ülni izlelgetve az ünnep előízeit... Ma egész nap magyar karácsonyi énekeket hallgattunk. Egész jól esett fújni az altot egy-egy karéneknél. J

Gary az idén is nekünk ajándékozta a farmján kiválasztott gyönyörű fenyőt. Most kisebbet választottunk, lakásunkhoz mérten.

A díszeket úgy helyeztük el, hogy Kaleb inkább csak csodálhassa, mint kezecskéivel tapasztalhassa őket. Nagyon élvezi az égőket, tegnap meg akarta enni az egyiket. Nem hagytuk... J

Nagyon tetszik, hogy a karácsonyfát nem az ’Angyal’ hozza, mert így sokkal többet élvezhetjük.

Most jut eszembe egy gondviselő körülmény: éppen karácsonyfa-tartóért voltunk útban az üzlet fele, amikor Murray megtudta Doug barátjától telefonon, aki aznap estére vacsorára volt hozzánk hivatalos, hogy van neki kettő, és egyiket ide tudja adni nekünk. Vizet tettünk bele, ez a fa hosszabb életének a titka.

Ma, miközben a férjem dolgozott, az autóval gond akadt. Úgy néz ki, holnap nem tudunk imaházba menni. Gyalog már tegnap kellett volna indulni. L Ha valami csoda történne, beszámolok róla később. J

Fontos esemény a közelmúltban: 2. házassági évfordulónk. Az ünneplést az jelentette, hogy Vicki nagymama jóvoltából este Kaleb itthon maradhatott, mi meg elmentünk a kedvenc kávézóhelyünkre (pontosan nekem a kedvencem, de Murray is jól megvan vele) egyet jót beszélgetni.

Az óceán ezen a partján is megültük a Kaleb gyerek szülinapját, ezúttal én sütöttem a tortát, ami, persze, nem lett olyan finom, mint Vásárhelyen a Marika mamáé... Leslie és Vicki jöttek el ünnepelni.