Felköszöntés, koncert, eredmény, nyűgölés...

27-én volt a a Leslie születésnapja rögtön a Mareszé után. Elmentünk felköszönteni. Most jártam először a házukban, minden újdonság volt nekem. Nemrég bővitették a házat egy nagy szobával, szép nagy ablakokkal... Érdekesség(nek számít itt az), hogy pár tyúkot is tartanak. Mi is élvezzük ennek az előnyeit időnként. :)

Nagy meglepetésemre mandolint láttam a nappali falán. Kicsit elnosztalgiáztam pár ének elpengetésével.

Pár hónappal ezelőtt megvette Murray a jegyeket a Fish koncertre. A repülésről le kellett mondanunk dokumentum- és időjárásgondok miatt, kocsival mentünk, Doug - Murray pilóta barátja - vezetett.

Mindig élménynek számít nekem átmenni a folyón (Columbia River) Washington államba... lásd a fotót...

A koncert mégsem volt igazán élvezhető a Kaleb társaságában, ezért estefelé minket hazahoztak a fiúk, ők meg visszamentek. Én akartam, hogy vigyük Kalebet magunkkal, gondolván, hogy megbirkózunk a feladatokkal, mi az nekünk! :) ...Azért különleges kikapcsolódást jelentett az a rövidke pár óra a hazamenetel ellenére is, nem beszélve arról, hogy alkalmam volt kicsit tapasztalni, hogy milyen egy amerikai keresztény koncert (pl. hangos, jó a fagyi, Kinga :).

...Murray hajnali 2 óra után ért haza, mert jó keresztények lévén Doug-gal vállalkoztak segiteni a szervezőknek a pakolásban (postán fognak küldeni ezért nekik fejenként két polót :).

Végre-valahára sikerült befejezni a vállalt munkát is: tanultam egy kicsit a parousia-ról meg egyebekről.

A hétfő pedig nehéz volt (mondta már valaki, hogy ez elő szokott fordulni?? :). Kaleb nem akart aludni, hol jókedve volt, hol nyűgölt. Gondolom, hogy újabb fogacska akar előbukkani.

P.S. A képek forditott sorrendben vannak.