Felköszöntés, koncert, eredmény, nyűgölés...

27-én volt a a Leslie születésnapja rögtön a Mareszé után. Elmentünk felköszönteni. Most jártam először a házukban, minden újdonság volt nekem. Nemrég bővitették a házat egy nagy szobával, szép nagy ablakokkal... Érdekesség(nek számít itt az), hogy pár tyúkot is tartanak. Mi is élvezzük ennek az előnyeit időnként. :)

Nagy meglepetésemre mandolint láttam a nappali falán. Kicsit elnosztalgiáztam pár ének elpengetésével.

Pár hónappal ezelőtt megvette Murray a jegyeket a Fish koncertre. A repülésről le kellett mondanunk dokumentum- és időjárásgondok miatt, kocsival mentünk, Doug - Murray pilóta barátja - vezetett.

Mindig élménynek számít nekem átmenni a folyón (Columbia River) Washington államba... lásd a fotót...

A koncert mégsem volt igazán élvezhető a Kaleb társaságában, ezért estefelé minket hazahoztak a fiúk, ők meg visszamentek. Én akartam, hogy vigyük Kalebet magunkkal, gondolván, hogy megbirkózunk a feladatokkal, mi az nekünk! :) ...Azért különleges kikapcsolódást jelentett az a rövidke pár óra a hazamenetel ellenére is, nem beszélve arról, hogy alkalmam volt kicsit tapasztalni, hogy milyen egy amerikai keresztény koncert (pl. hangos, jó a fagyi, Kinga :).

...Murray hajnali 2 óra után ért haza, mert jó keresztények lévén Doug-gal vállalkoztak segiteni a szervezőknek a pakolásban (postán fognak küldeni ezért nekik fejenként két polót :).

Végre-valahára sikerült befejezni a vállalt munkát is: tanultam egy kicsit a parousia-ról meg egyebekről.

A hétfő pedig nehéz volt (mondta már valaki, hogy ez elő szokott fordulni?? :). Kaleb nem akart aludni, hol jókedve volt, hol nyűgölt. Gondolom, hogy újabb fogacska akar előbukkani.

P.S. A képek forditott sorrendben vannak.

Örömök :))))

Több okom is van ma az örömre, de most csak kettőt említek:

1) Zsolt jövő héten csütörtökön érkezik hozzánk látogatóba Cleveland-ból. Pár napot nálunk fog tölteni, szóval, nagy izgalommal várjuk a rokoni és magyar társaságot. :)) Vicki, sajnos, lemarad erről a kedves vendégről, mert ő is csütörtökön utazik, csakhogy ő Ciprus szigetére megy (tanulmányútra).

2) A paradicsompalántáink, amint már korábban egy bejegyzésben említettem, túlélték a költöztetést, és szépen gyümölcsöznek. Minden reggel finom paradicsom kerül a reggelihez a teraszról. :)

BOLDOG SZÜLINAPOT, MARESZ! :)

Kilenc hónap / Nine months :)

Beszállok a Maresz játékába :)

Játékszabályok:
1. Válaszolhatsz megjegyzésben vagy a saját blogodon.
2. Válaszolj röviden, lényegretörően és épitő módon.
3. Szólits meg 4 blogbarátot, aki folytassa a játékot.

1. Mi a kedvenc étele a házastársadnak?

Hm... marhapecsenye krumplipürével, alma- vagy barna szósszal, friss zöldségből összerakott salátával (de ez is valamilyen szósszal nyakonöntve, legjobb az ún. "ranch" - azaz: tej vagy tejföl + majonéz + fúszerek).

2. Mire szeret költeni a társad, ha költő pénze van?

Nos, szinte ellenállhatatlan erővel vonzzák a szerszámok.

3. Mi a kedvenc időtöltése a társadnak?

Halászás vagy/és célbalövés.

4. Mit szerettek együtt csinálni?

Sétálni Kálebbel, mert sok mosolyt kapunk mostanában. Káleb nélkül nemigen vesznek észre. :)))) No, de szeretünk filmet is nezni, miután Káleb ágyba került.

5. Mi segiti elő (nálatok) a jó kommunikációt?

Öröm, bánat, vendégfogadás, istentisztelet, Káleb, egyéni csendesség, stb.

6. Hogyan oldjátok meg a konfliktushelyzeteket?

Legtöbbször valamelyikünk okosabb vagy csak türelmesebb, ha mégse, akkor magunkbaszállás után komolyan elbeszélgetünk, imádkozunk. Azaz, gondolat-csere, reakcióink elemzése, motivációink feltárása, szükségeink ecsetelése szükségeltetik. Általában az utóbbiak 'poszt-konfliktus' jellegűek.

7. Mivel egészititek ki egymást a házasságban?

Murray praktikus ezermester, józan és előrelátó, nem hiszékeny, jó telefonáló (ebben a kultúrában ugyancsak szükséges). Adina: szavak embere, néha elszállt és a pillanat hatása alatt levő, kissé hiszékeny, jó értő-olvasó.

8. Milyen gyakran mondjátok egymásnak: "szeretlek"?

Mindennap.

MEGSZÓLITANÁM:

1. Katit

2. Deborát

3. P. Mártit

4. V. Annuska nénit

Remélem, kedves hölgyeim, nem okozok ezzel gondot, valóban kiváncsi lennék a valaszaitokra (úgy nézem, a nővérkém kissé "megfertőzött" ezzel a 'játékkal'. :)

Szép, konfliktus-mentes napot!

Köszönettel Maresznek az ötletért,

Adina

Aug 14., Szombat, Silver Falls

A napot arra szántuk, hogy kicsit kikapcsolódjunk a gyönyörű fenyők árnyékában. Számomra még mindig csodaszámba megy ezeknek az óriási fáknak a látványa: akkorák, hogy nem sikerül befogni őket a kamerába. :)

Útban a Silver Falls State Park fele Murray megmutogatta a fontosabb helyeket, amelyekhez gyermekkori emlékei kötik.

Különleges mozzanat volt a nap eseményeiben, amikor megálltunk egy kávéra a térség egyetlen üzletében, és felfedeztük, hogy a tulajdonos élő hitű keresztény asszony. Férje, aki pár évvel ezelőtt az Úrhoz költözött, birkózó edzője volt többek között Murray-nek is iskolás éveiben. Lynne, a feleség, elmondta nekünk, hogy abban az időben rendszeresen imádkoztak a fiúkért, akikkel az edzések során a férje találkozott.

Nem különlegesek Isten útjai?!

Nagyon emlékezetes beszélgetés alakult ki, majd imádkozással búcsuztunk.

A nap nagy részét a Silver Falls State Park-ban töltöttük, ahol találtunk egy jó kis árnyékos helyet a Silver Creek patak partján. Közel volt az úszásra alkalmas hely is, bár Káleb és én csak a felfújható matrac tetejéről élveztük a (nagyon hideg) vizet irigykedő tekintetek tűzében. No, nem volt veszélyes, inkább mosolyok kiséretében, mert alighanem Káleb volt a legkisebb 2 kilóméteres körzetben. :)

A park 10 vizeséséből mi csak hármat néztünk meg, a területe 9,000 acre (36 km2), mert a hangsúlyt inkább a pihenésre tettük. :)

Örvendtünk, hogy a nagy meleg ellenére Káleb jól aludt, amikor eljött az ideje. Nagyon jó helyet választottunk, végig volt élvezhető árnyék.

Még játékra is jutott idő, ostábláztunk, amit nekem másodjára is meg kellett tanulnom. :) Végül nyertem is, de csupa egyszer. :)

Nagy hasznát vettük a hűtőládának, amiből nemcsak hideg innivaló, hanem fincsi grillezésre való is kikerült. Murray volt a tűzmester.

Valakik tőlünk pár méterre, a patakon túl ünnepelték az esküvőjüket, sajnos lemaradtam a látványról (kiváncsi lettem volna, természetesen, a menyasszonyra :).

Utolsók között szedtük fel a sátorfánkat azzal a jóleső, hálás érzéssel, hogy tartalmas napunk volt.

Estate sale

Very interesting: you follow the signs and there you are, in a house full of stuff tagged with cheap prices (most of the time cheap, but even if a price is a bit too much for your budget, there is always a possibility to bargain).

It was my first time and it was a lot of fun to explore the rooms. ...We got a computer keyboard for 1 dollar.

Of course, there was this funny feeling that the owner had passed away, and this is the reason for the present treat. What a concept!

I could actually hear a little preaching in my soul: one cannot take anything with him when leaving this world. A collection of a lifetime in this home, and now strangers are buying it for nothing. ...This little candle-holder means nothing to me, I don't even like it, but it used to mean a lot for someone else...

I wonder if he had what it takes to find the ultimate treasure...

Vas-Hét

VASÁRNAP. Murray szeretettel átvállalta Káleb altatását, így kerül egy kis idő az írásra. (Hallom, még mindig nem alszik a kis huncut. Ma délelőtt felébresztettük a szokásos alvásból, mert imaházba mentünk; azóta is azt próbáljuk pótolni, mert a kisszobában inkább a kisbabákat csodálta alvás helyett...).

Hihetetlen, mennyire meg tudja Isten üzenete változtatni az ember perspektíváját, ami amúgy azelőtt teljesen normálisnak tűnt. Rendszeresen ez történik velem igehirdetés közben, és ez pótolhattalan ajándék, mondhatni a lelki gyógyulás nélkülözhetetlen útja. Csodálom, ahogy a Lélek pillanatok alatt, szavakban leírhatatlan módon változtat a szívem dolgainak állásán, amelyet az én emberi törekvésemnek belátni is nehéz lenne...

Imádkozni a családtagokért, baratokért, szomszédokért, stb., nem a ranglétra legalsó foka, sőt! ISTEN megjelenik az illető személy életében, és, ha nem is a körülményeken, a szív állapotán változtat: és ez több mindennél. Nem a személyes imaéletben elhangzó imákról volt szó elsősorban, hanem az imádkozásról a szükségben levő, nem keresztény személlyel együtt vagy érte a jelenlétében. Úgy gondolom, ez nagyobb kihívás, mert már önmagában tanúskodás.

KÉT személy jutott eszembe miközben a bizonyságtevéseket és az üzenetet hallgattam, akikért különösképpen imádkoznom kell: az egyik nagyon jó barát, de Jézusról nemigen akar hallani; a másik egy családtag, akinek szintén nagy szüksége van Isten érintésére.

HÉTFŐ. Azon morfondírozom, hogy miért mindig olyan nehéz a hétfő, és miért esik olyan rosszul a hegyi levegő után a szokásos csatazaj a völgyben. Egyik oka persze az, hogy megfutamodtam egy csúfos vereség után. Miközben a port meg miegymást törölgetem magamról, a fizikai szintéren nem ér különösebb meglepetés.

...Káleb most aludt el az előbb, Murray dolgozik.

Egy héttel ezelőtt az volt a terv, hogy ma Leslie-vel Vickinek segítünk a lakása rendbetételében. Várom a telefonhívást a pontosítás érdekében.

Amúgy fordítással töltöm ki a rövidke szüneteket, nagyon szeretném mielőbb befejezni, már nincs sok hátra. J

Káleb ismerkedik az új lakással

Első este, amikor kipakolni szerettünk volna, viszont Káleb is igényt tartott a figyelmünkre... Úgy tűnt, a vállfák jó figyelem-elterelők.

... Káleb nagyon szeret a szőnyegen játszani, a mozgástere lényegesen kiszélesedett. Nagyon oda kell figyelnünk rá, mert a kicsi fejecske gyorsan koppan. Kedvencei a bútorok, amelyek nagyon érdekesek alúlnézetből. Természetesen, már rég nem tudjuk a kis babapokrócra korlátolni, ami a biztonságos és tiszta területet jelentené, de legalább van egy kiindulópont és egy viszonylagos rend.

Káleb komolyan próbálkozik a mászással, de még inkább szeret lépegetni, amikor van energiánk vezetni. Azért nem siettetjük egyik képessége kifejlesztését sem. :)

Kapott egy kis 'széket' Vicki-től, azon próbálgatja magát.

Két fogacskája van, de semmiféle trükkel nem sikerült lencsevégre kapni. Itt egy kép, amely 'munka' közben született.

Egy hete itt járt a nővér, nem sokkal a költözés után. Új lakás, új növér: az előzőt előléptették, és más munkaterületet kapott. Különösen Káleb születése után, az első hetekben, nagyon sokat jelentett, hogy valaki bekopogott és szeretettel válaszolt a kérdéseinkre. Nem kell fizetnünk ezért a szolgáltatásért, mert első gyermekes szülőknek, akik bizonyos kritériumoknak megfelelnek, egyfajta ingyenes 'beavató' program. :)

Szóval, Káleb 8 kg (17,06 font) volt a múlt héten, a nővér megmérte. :)

If you could live anywhere in the world, where would that be?

Is it possible at all to answer this question?[1] – I am wondering... Is there such a thing as ’free choice’? It is really hard, it seems to me, to pretend that there are no binding circumstances: the truth is, I don’t think happiness is hiding in this so called freedom. On the contrary, it would mean loneliness and isolation. However, I also tend to think that financial boundaries do exist and they don’t always mean spiritual or other non-material existence (meaning that just because I don’t have the means to go to a certain country, I don’t necessarily need to think of that as guidance for staying put... - it is tricky, isn’t it?)

Financial freedom provided, it is still almost impossible to decide where would I like to settle down. I need certain conditions met: first of all, in order to leave somewhere, I need to have a mission, a mission from God. Secondly, my immediate family needs to have the same vision, so that we – husband, wife and son - can share life together (naturally :).

If the above things were given, and I could play with the idea of chosing, I would think of a European country, simply because it would be closer to my larger family.

Divine imagination is so much better than mine: the best would be to leave this choice open, as well. However, if I must, I chose Israel. It feels right, since I would be interested in visiting the biblical scenarios and meeting Jews, as well as other people. I couldn’t resist Italy and Spain either, or Portugal. (I have been trying to learn Spanish for a while, so it would be exciting to be challenged by the actual situations in Spain. )

My judgment is clouded, of course, by the stories read, movies watched and history interpreted: there is enough excitement and challenge left in reality, though, that life would be very fullfilling anywhere, the mentioned conditions provided.

Does this make sense, Nancy? I really hope so, because I don’t have much time to write an other answer for the question. And, please, forgive me, for being a few days late.

---

[1] My friend, Nancy asked me to answer this question for her school assignment.

Apróságok...

Felfedező útra indultunk Kálebbel (meg a babakocsival) az új lakónegyedben. Azt már megtanultam, hogy bölcs dolog először az interneten megtalálni a keresett dolgot, mielőtt a NAGYvilágba merészkednénk. :) Így történt, hogy sikeresen megérkeztünk a Safeway üzlethez, ami olcsóbb, mint az, ami a lakásunk átellenében van, és, nagy örömömre, meglehetősen közel is van hozzánk. Azóta már másodszor is elsétáltunk oda bevásárolni.

Lassan napi programmá vált az út a postaládáig is (külön kis projekt bárhova elmenni Kálebbel, mert az egyetlen lépcsősor, ami a lakásajtónkig vezet, igencsak kihívás a babakocsi, no meg a csomagok miatt - bevásárlás után).

Káleb nyafog, mennem kell... :)

Költözés

Tehát, megtörtént a fárasztó és hosszadalmas költözés. Vasárnap estétől vagyunk itt az új, kétszobás-nappalis lakásban.

Áldottak voltunk ebben az új, átmeneti időszakban is: kb. nyolc barát segitett (nem találom a hosszú i-t, nagyon bosszant) pakolni és költözni, egy kedves testvérnő a háziközösségből fagyit hozott nekünk, meg egyéb harapnivalót szombat este. Amig én a ruhákat pakoltam a hálószobában, Phoeboelou egyik éneket a másik után énekelte Kálebnek a nappaliban. Nagyon alkalmas időben érkezett a segitség, mert abban a fázisban voltunk, hogy "nem láttuk az alagút végét" (hát, igen, azt hittük, hogy nem lesz sok bajunk a költözéssel, mert ugyebár nincs sok cucc... hamarosan megváltozott a véleményünk!).

Szombat este annyira fáradtak voltunk, hogy a házban "vertünk sátrat" éjszakára.

Még hétfőre is maradt elhozni való holmi, és csak egy pár edényt felejtettünk ott a mosogatógépben (tudtuk meg régi házigazdáinktól). :) A ház már ki is van adva egy keresztény családnak. Örvendünk, hogy Bob doktoréknak sikerült találni bérlőket.

Még sok a kipakolni való doboz itt az új lakásban, ezért mára ennyi. :)

Kertészkedtünk...

Sokat emlegettük a finom paradicsomot, amit otthon ettünk az édesanyámék kertjéből. Az uborka, az édes sárgarépa, meg az illatos petrezselyem se megvetendő, persze.

Hogy ne csak nosztalgiázzunk, úgy döntöttünk a tavasszal, hogy mi is munkához látunk: Murray ismert valakit a gyülekezetből, aki hobbiból paradicsompalántákat nevel, tőle vásároltunk töveket. A ház előtt kukoricát is vetettünk (ami az utca csodája :), hátul a kiskertben meg többféle zöldséget. Az utóbbiról, sajnos, elfelejtettem képet kesziteni, és a hétvégén elköltöztünk.

A paradicsom-töveket azonban nem hagytuk ott a régi háznál, hanem átültettük (kemény munka volt :), és most ott sorakoznak a teraszon.

Kiruccanás egy délután

Mount Hood... Gyönyörködtünk a tájban egész úton... Nagy hőség volt aznap (júl. 27), de mire felértünk a tóhoz (Lost Lake), egész kellemes volt a levegő. :) Murray úszott is egyet.