"Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme." Zsoltárok 136,1
Imádkozzatok minden emberért!

Wednesday, October 16, 2013

Leckék és gondviselés

A gyakorlat hadd kövesse az elméletet, vagy a jó gondolatot, szellemi üzenetet vagy egyéb intellektuális szinten levő tudást... Elegem van az emlékek szintjén leragadó cselekedni akarásból. Több lökést is kaptam mostanában ebbe az irányba... Pl. a keddi női bibliakör nagyon sokat mondott nekem, valahogy igy: "Adina, lépj ki a megszokott hallgatásodból, amellyel udvariasan kihagyod a szellemi, de nagyon időszerű társalgási témákat a szomszédokkal, barátokkal. Mi lenne, ha nem törődnél a félelemmel vagy a nevetségessé válás lehetőségével? Mit számit, hogy az adott pillanatban mit gondolnak majd rólad? Az számit, hogy mi a jó az örökkévalóság szemszögéből.." Amúgy a bibliakörön nagyon megszerettem Anne Graham Lotz (Billy Graham lánya) tanitási stilusát és a Jézus-szeretetét. Nagyon hiteles és megragadó ebben a videósorozatban, amit használtunk (Pursuing MORE of Jesus). Ő teszi fel a tanitás végén ezt a kérdést: kit hivhatnál meg az ismeretségi körödből egy közös bibliatanulmányozásra? Amit itt tanultál, nem kell a gyülekezeti falakon belül maradnia, megoszthatod valakivel, akinek talán nagy szüksége lenne rá... A lehető legegyszerűbb eszközt javasolja a bibliatanulmányozásra, pár lépés használatát: 1. Olvasd el az adott igerészt (kb. húsz igevers) 2. Mit mond Isten igéje? Sorold fel a tényeket. 3. Mit jelent Isten igéje? Mit tanulhatsz az előzőleg felsorolt tényekből? 4. Mit jelent nekem személyesen Isten igéje? Foglald össze egy kérdésben a tanultakat, amelyet feltehetsz magadnak vagy bárkinek. 5. Hogyan válaszolsz az Isten igéjére? Ültesd gyakorlatba. Az az előnye ennek a megközelitásnek, szerintem, hogy bárki kipróbálhatja, nem szükségeltetik kommentár vagy nagy felkészültség, csak nyitott sziv, egy Biblia, iróeszköz, papir, és nem utolsósorban a Szentlélek meggyőző jelenléte... Ma volt alkalmam növekedni a megszólalás területén: elmentem a gyerekekkel a közeli játszótérre, ahol már ott volt három gyerek és két hölgy. Ennek különösen Kaleb örült, mert nagyon szeret gyerekekkel játszani. Rövid időn belül ismerkedni kezdtünk. Az én akcentusom mindig jó beszédtéma. :) Kiderült, hogy az egyik hölgy román, bár beszéde nem árulta el, mert 3 éves korától Amerikában él. Temesváriak, amúgy. ...Nem anyuka volt, hanem dajka. Annyira természetesen és ötletesen foglalkozott a gyerekekkel (még az enyémekkel is), hogy először kétségem sem volt affelől, hogy az ő gyerekei... Beszéltünk erről is, arról is. A beszélgetés vége fele aztán megkérdeztem, hogy melyik gyülekezetbe jár. Kiderült, hogy sehova, jelenleg, de szeretne. Kicsit beszélt az okokról. Én reagáltam. Majd, meghivtam a háziközösségbe. Nem igérte, hogy eljön, de találkozni viszont még szeretne velünk a játszótéren. Telefonszámot cseréltünk. Jó érzés volt. Olyan különleges érzés. Egy másik személyes, friss élmény szintén nem hagy nyugodni. Anyagi téren volt különleges kérésünk Isten fele. A válasz sokáig nem érkezett. Csak imádkoztunk és bizakodtunk. Egy adott ponton nem bizakodtam, hanem kérdeztem, hogy miért nem érkezik már a válasz? És, nem volt válasz. Igy, megint csak letettem a hitetlenséget, és a bizalmat vélaszottam. Minden látható, reális jel nélkül. Utolsó pillanatban aztán megérkezett a segitség Isten részéről. Újabb gondviselés. NEKI akarom adni a dicsőséget. Ezért irtam le. Mielőtt ez az élmény az emlékek szintjére ragadna, hangos megnyilvánulás nélkül. (A képek májusban készültek a játszótérről, nem ma.) Ugyanis, ezzel megint azt tanultam-tanulom, hogy Isten nem hagy cserben: amit igért, azt betartja!

Sunday, September 15, 2013

3x5 Folded Card
View the entire collection of cards.

Wednesday, September 11, 2013

Click here to view this photo book larger

Shutterfly photo books offer a variety of layouts and cover options to choose from.

Friday, June 14, 2013

Újdonságaink

Ma elkezdett mászni a 8 és fél hónapos kislányunk, Sarah Noémi. Amikor észrevettem, azonnal kamerát ragadtam, hogy valamit megörökitsek belőle Apának is. Csak pár másodperc lett az egész akció, mert a szerető és védelmező nagytestvér már mentésbe fogott: mit keres a baba a padlón, úgyebár? ...Ekkora eseményről feltétlen irnom kellett, főként, hogy a legutóbbi bejegyzésem túl régen volt... Azóta Murray lefogyott negyven kilót, én is valamennyit - nálam semmi rendkivüli: még mindig a terhességek alatt és között felszedett többlettől kivánnék szabadulni. Az étrendünk a diéta miatt elég nagyot változott jó irányba. Közben május 22-én a bérelt lakásból elköltöztünk: házat vettünk, amelyet szeretnénk felújitani, ezért lakókocsiban "nyaralunk" az új házunk udvarán. Gyönyörű udvart és madárhangot kaptunk a házzal, szép virágokat, bokrokat és fákat... Nagyon hálásak vagyunk, hogy Isten igy is gondoskodott rólunk. Vannak paradicsom-palántáink is, már szépen nőnek. A veteméyből csak a retek és a borsó mutat valami eredményt. Nem is csoda, mert megkésve ültettünk... Szokatlan a szűk "lakás", de nagyon élvezzük, amikor kilépünk az udvarra. :)

Friday, February 22, 2013

Megragadni a pillanatot...

"A jövő nem a miénk", mondta valaki ma egy keresztény rádióadásban. "MOST szeresd gyermekeidet, családodat gyakorlati módon". Ezért hát fokozott figyelemmel ültem le a majdnem 5 hónapos kislányunk mellé, aki valami miatt sokadjára panaszkodott. Előzőleg már megpróbáltam a kiságyban való altatást, majd az etetést, a hintában való altatást, ismét az etetést, vigasztalást, pelenkavizsgálatot, játszást, stb. Semmi nem működött három percnél tovább. Igazi kihivás tehát most nekem nem a betervezett tevékenységre gondolni, hanem a szeretet gyakorlására MOST, ebben a pillanatban. Arra jöttem rá, hogy tervezni jó, de a rugalmasság sokkal fontosabb. Ha nem vagyok békésen :) rugalmas, akkor a harag és a bosszankodás toppan be figyelmeztetés nélkül... További mai zökennők: Kaleb betegebb, mint tegnap, az éjjel láza is volt. Nagyon igényelte az anyai kényeztetést, amit igyekeztem meg is adni neki, amennyire lehetett. Kivételesen nézhette a jelenlegi kedvenc magyar autós rajzfilmjeit is... ...két nappal később Kaleb még betegebb: nem alszik jól éjjel, nappal meg ő kéri, hogy fektessem le. Mára már a babának is csorog az orra. Imádkozom és reménykedem, hogy nem lázasodik be. Igyekszem gyakran szoptatni, hogy minél hatékonyabban működjön a "kommunikáció", amely a megfelelő "gyógyszer" "megrendelését" segiti elő az anyatejben: miközben a baba szopik, a nyálon keresztül jut el az "információ" és a "rendelés" a tejtermelésre vonatkozóan, hogy a következő etetéskor a baba pontosan azt kapja, amire szüksége van. Hát nem csodálatos Istennek ez az ajándéka? :) Közben telnek a napok, és én igyekszem megragadni a pillanatot. Erről az igyekezetről szólnak a képek is. Legutóbb az új "babaültető szék" feletti örömet igyekeztem megörökiteni. Nagyon tetszik nekem is, mert biztonságosan ul benne a baba, és kedvére nézelődhet, figyelheti a ház népének a tevékenykedését...

Monday, December 31, 2012

Boldog Új Évet

minden kedves családtagnak, barátnak és ismerősnek! Imám, hogy hálásan tekintsünk vissza a megtett útra, és Istenben bizva lépjünk át az Új Évbe. Szeretettel, Murray, Adina, Kaleb Dávid és Sarah Noémi

Tuesday, December 25, 2012

Osztozz a pásztorok örömében, a bölcsek hódolatában,

és a földi szülők - Mária és József - bátor hitében. Áldott karácsonyt drága családtagjainknak, barátainknak és ismerőseinknek!

November 25: Kaleb 3. születésnapja

Legalább képekben...:)

Friday, December 14, 2012

4 évvel ezelőtt és ma

Év: 2008 Hónap: december Nap: 13 Isten kegyelme csak növekedett azóta az életünkben... Hálás vagyok a négy évért, a csodákért, a ragaszkodásunkat erősitő nehéz pillanatokért, a szellemi növekedésért, a fizikai gyarapodásért, a gyermekeinkért, az egészségért, a két családunkért, a barátokért, a hazaröpitő álmokért, a szellemi valóságért, stb. Nem is lehetne felsorolni. Külön öröm, hogy mindezekért Adventben adhatunk hálát.

Monday, November 19, 2012

Wednesday, October 31, 2012

Gondolatok visszapillantás közben...

Gyönyörűek az ősz szinei, különösen akkor, amikor napsütéssel párosulnak. Kifogtunk pár ilyen szivmelengető órácskát zöldségvásárlás ürügyén: Kaleb kiszaladgálhatta magát a kukoricásban, ami a piac mellett most kellemes bújócskázásra nyújt lehetőséget. A diszités, sajnos, inkább a Halloween jegyében történt a kinti sátor körül, de legalább nem akkora túlzással és nem olyan ijesztő módon, mint az áruházakban. Ezért is örülök annak, hogy mindjárt volt és nincs Halloween. Remélhetőleg a sok visszataszitó kellék is hamarosan eltűnik a nyilvános helyekről, és nem kell folyton a "csúnya" hangoztatásába menekülnöm Kalebnek adott magyarázatképpen... Amúgy még mindig nem értem, hogy a profit nevében hogy tudott ide fajulni a Halloween ünneplése. Azt sem értem, hogy sok keresztény miért vesz részt benne a gyerekeknek való szórakozás cimén... No, de nem erről akarok irni. Túlságosan lehangoló. Ott tartottam, hogy milyen nagy kincs itt Portlandban a napsütés és a gyerekricsaj. :) Álljon itt pár kép több fontosabb családi mozzanatról, pl. annak bizonyitása végett, hogy érdemes "Előtte" és "utánna" effektusról beszélni a Kaleb hajvágását illetően. Mintha megnőtt volna hajvágás után, azaz eltűnt a kisgyerek a göndör fürtjeivel... És, minthogy ezeket a képeket a telefonomról töltöttem le, pár régebbi kép is lesz. Sarah Noémi Adina először az imaházban. :) Első sétánk hármasban. A vasárnapi iskolában a fiúnk az egyik legbuzgóbb résztvevő: ő az utolsó az asztalnál, amikor kekszről van szó. Végül, Édesanya májusban.

Tuesday, October 23, 2012

Ma lett 1 hónapos :)

Szeretném, hogy ne legyen az igaz ránk, hogy a 2. gyerekről alig készitünk képeket. :) Ugyanolyan drága a szivünknek a Második, mint az Első, bár igaz, több dolgunk van most, mint bármikor azelőtt. :) De, nagyon elhatároztam, hogy megteszek minden telhetőt annak érdekében, hogy legalább annyira vagy még jobban igyekezzek nyomokat hagyni a kislányunk első éveiről, mint ahogy azt a fiúnkkal tettük... Meglátjuk, mi lesz az eredmény. :) Ez a képsor tehát az első hónap határkövéről beszél.