Az első hajvágás

A göndör fürtjei miatt eddig nem egyeztem bele a hajvágásba, de lassan kezdett annyira nőni, gubancolódni, stb., hogy vonakodva, de belementem (csak) a tervezésbe, hogy kicsit rövidebbre vágatjuk a Kaleb haját...

Nemrég egy nagyon kedves fodrásznőre leltem, aki megigérte, amikor nála voltam, hogy majd szivesen megejti az első hajvágást a kicsinek... Ma utam volt a fodrászszalonba, mert sampont akartam vásárolni, és nagy örömömre Murray is csatlakozott hozzám, hogy a közös családi sétánkat kicsit megnyújtsuk (előtte a közeli parkban voltunk). Sampont nem kaptam, de egy sokkal nagyob meglepetés ért: a fodrásznőmnek volt ideje ott helyben levágni a Kaleb haját anélkül, hogy előtte egyeztettünk volna... Volt egy röpke 20 perce a következő vendége előtt.

Hát nem gondviselés??!! És igy Murray is ott lehetett a nagy eseményen, sőt a legtöbbet ő segitett, mert az ölében fogta a kislegényt. Én fotóztam... :). Amúgy a gép is csak úgy, "gondviselés" folytán volt nálam, mert a fodrásznál tett látogatás után szükségünk volt rá...

Kaleb nem volt hajlandó megtűrni a kötényt magán, de attól eltekintve nagyon ügyes volt. Szükség volt időnként egy kis elterelő hadműveletre, tárgyakra, kekszre, játékra, de az csak természetes egy ekkora gyereknél, szerintem.

És, mindezek tetejében fizetnünk sem kellett, mert Sherri annyira kedves volt, hogy nem fogadott el pénzt, arra hivatkozva, hogy ez volt a jeles "ELSŐ" vágás. :)

Vendégfogadás

Vasárnap este nálunk vacsorázott a két szomszéd család. 10 vendégünk volt. :)

Annyira megtetszett a nyári omlós alapú gyümölcstorta (amerikai nevén: summer shortcrust fruit tart), hogy egy kis kutatás után (receptért), elkészitettem a vendégseregnek. Izgultam egy kicsit az alap miatt, mert túl keménynek gondoltam, de végül mégis jól alakult, és nagy sikere volt.

Egy délelőtt a belvárosban (Portland)

Július elején Vicki meghivására, akinek az egyetemen volt intéznivalója, beruccantunk a belvárosba.

Nagy élmény volt Kalebnek a villamossal menni, amit mi nem gyakran szoktunk igénybe venni. Mindent és mindenkit alaposan megfigyelt: a csomagjaival kinlódó idős bácsit, a reggelijét mosolytalanul eszegető üzletembert, a biciklistől utazó fiatalt, a fáradt (kétgyerekes) anyukát, a haját többszinűre festő, beszédes férfit, stb.

A belvárosban jót sétáltunk az egyetem környékén, Kalebnek is volt alkalma járni egyet (a szökőkútaktól nem akart önkéntesen megválni).

...majd török ebédet rendeltünk a szines nemzeti palletát képviselő butikoknál (csak a magyar hiányzik: szerintetek milyen magyar konyhai jellegzetességet lenne ott érdemes árulni???)

A szombati esküvős maraton

Délután 2-kor kezdődött a rokoni esküvő, este 7-kor a barátaink esküvője...

Emily-ék egy gyönyörű parkban tartották a nagy eseményt. Kicsit késtünk (messze kellett mennünk), de éppen időben érkeztünk, hogy a szertartás legfontosabb részét, a fogadalomtételt meghalljuk. Úgy tűnik, itt egyáltalán nem szokás a köszöntés vagy egyéb programok, az egész esküvő kb. 20 percig tartott, majd utána következett a kissé hosszabb fogadás...

Egy kisebb flekkensütésnek tűnt az étkezés, önkiszolgálással: közel sem volt olyan bőség, mint ami a magyar mennyegzőkön vagy esküvőkön Erdélyben tapasztalható.

Alig győztük Kalebet szemmel tartani, folyton felfedezőúton volt, keveset evett. Annál inkább örült Parker-nek, az unokatestvérének.

A második esküvőn időben, sőt kb. 20 perccel hamarabb ott voltunk. Egy farmon volt megtartva, izléses tervezéssel, egyedi szertartással, nagyon finom és bőséges ennivalóval. Addig maradtunk, amig Kaleb tudtunkra nem adta, hogy ideje hazamenni.

P.S. A képek forditott sorrendben vannak a szöveghez képest. Először esküvő a farmon, aztán esküvő a parkban...

"Legénybúcsú", "leánybúcsú"

Kedves barátaink, Devereux és Jeannie megtiszteltek azzal, hogy meghivtak minket az esküvőt megelőző búcsúra. A legénybúcsúról csak hallottam - oda Murray volt hivatalos - , olyan férfimódra tervezték és vitelezték ki: gyalogtúra, délutáni szieszta, majd egy nagy lakoma egy étteremben. :)

A "leánybúcsú" nagyon hasonlitott a "babyshower" rutinjára: kötetlen beszélgetés, étkezés, ajándékbontogatás...

Jó volt együtt lenni a hölgyekkel, sokat nevettünk, és hát a gyümölcstorta nagyon finom volt!

(Először vezettem egyedül Gladstone-ba - jó 30 perc autóval).

Megpihent

Az örök hazába költözött Paul barátunk június 19-én 84 éves korában.

Nagyon hiányzik ő nekünk!

Az életéről való megemlékezés katonai tiszteletadással és a tűzoltóság képviselőinek a felvonulásával történt (mivel fiatalabb korában a haditengerészetnél és a tűzoltóknál is szolgált) sok barát és a család jelenlétében július 3-án Paul fafarmjának a gyönyörű tisztásán.

Olyan volt ő az én személyes tapasztalatom szerint, mint egy kedves nagyapa, akit nem hatottak meg és nem változtattak meg különösebben a mi modern korunk jelenségei: vendégszeretete nem fügött az időjárástól, a hangulatától vagy attól, hogy a vendég telefonon bejelentkezett-e előtte. Amikor manapság mindenkinek annyi cucca van, hogy tárolni még családtag esetében sincs lehetőség, Paul megengedte, hogy Murray meghatározatlan időre "leparkolja" az autóját az egyik fa alatt, amikor Romániába keszült költözni egy időre. A humora akkor sem hagyta el, ha gyengélkedett fizikailag. Nagy akaraterővel fákat gondozott és ültetett a farmon, amelynek minden fája a család ültetése pár generáción keresztül. Soha nem fogyott ki a történetekből, a kedvenceket többször is előadta. :) Pártolt sok-sok ügyet, amely valamivel szebbé és jobbá igyekszik tenni a környezetet és az életet. Több, mint 40 év régisége volt a józan életvitelben (nem fogyasztott egyáltalán alkoholt), minden héten több AA (Anonim Alkoholisták) alkalmon is részt vett, és támogatta azokat, akik még gyerekcipőben jártak ezen a területen.

Először 2007 decemberében hallottam róla Murray-től... :)) "2 hétig Paul barátomnak fogok dolgozni", mondta. Nos, nekem akkor fogalmam sem volt arról, hogy az egész pontosan mit jelentett: csodálatosan szép és nyugodt környezetet, sok-sok történetet munka közben, előtte és utána, :) közös étkezéseket, szállást a farm "mobilházában" és teljes világhálószünetet. :)) (El nem tudtam képzelni, hova mehetett Murray, ahol a madár se jár, azaz internet sincs...:)...).

Később én is megtapasztalhattam 2009 őszén, hogy nem is olyan nehéz kicsit megfeledkezni a külvilágról a Paul farmján. Az ő egyszerű, de nagyon barátságos "mobilházas" otthona volt az első fedél a fejünk felett pár napig, amikor a vizumot megkapva Oregonba jöttünk. ...De sokat aludtam a nappali heverőjén hét hónapos terhesen, nem törődve semmivel, csak élvezve a tűzhely melegét és az égő fa kellemes illatát!

Istennek hála Paul életéért és a szeretetéért, amellyel olyan sok embernek tudott adni nagy szavak nélkül, de szivből jövő gesztusokkal!

Ezúttal tudatosabb találkozás az óceánnal

A Murray munkája miatt az óceánhoz vezetett ismét az útunk.

Kiváncsian figyeltük, hogy a fiúnknak hogy tetszik az első igazi/tudatos találkozás a nagy vizzel...

Nem félt a viztől, leginkább a sirályokat szerette volna megfogni.

Aztán sajnos az eső az autóhoz kergetett, kevés időt tudtunk tölteni a parton.